=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Megosztom
KADLECSIK ZOLTÁN
KADLECSIK ZOLTÁN
- 2017. 03. 09. 12:30

megoszt.jpg

 Anyukám arra tanított, hogy osszam meg mindenem. Hányszor nem értettem vele egyet, sőt az egészet nem értettem. Miért osszam meg a csokimat, a játékomat, a mákos kalácsot a tesómmal. Miért? Hisz én kaptam, az enyém. Ha én kaptam, akkor az nem az apué, nem is a bátyámé, hanem az enyém. Nem értettem az üzenetet. Persze aztán duzzogva, meg-megosztottam a karácsonyi ajándékom.

 Azóta is tanulgatom édesanyám útmutatását. Oszd meg, amid van. Olyan nehéz sokszor. Osszam meg! De mit? Azt a kevés időt? Reggel megyek, este jövök. Mit osszak meg? A pénzem? Nyakig a hitelben, a remény csak távoli illúzió. Mit osszak meg a pénzemből?

 
A lelkem. Ezer darabra szakad, így is. Hol egy diák keres azzal, hogy nem tud dolgozatot írni, mert nem tud figyelni. És én tudom, hogy hiányzik az anyukája. Aztán megkeresnek innen-onnan, közben meg újraértelmezem a létezésem, a kérdéseim, a helyem. Fájnak a hibáim, a kétségeim, a magamba tartott szavaim, mosolyaim. Osszam meg a lelkem? Hogyan? Osszam meg a mosolyom. Én is arra várok, hogy legyen erőm mosolyogni. Ha meg már itt tartunk!
 
Erő. Osszam meg! Lépni alig bírok. Fáj a hátam, nyom a mellkasom, húz a fejem, aludnék, mint egy csecsemő. Milyen erő? Gondoltam aztán, mikor így vagyok, hogy milyen is vagyok? Milyen ez a fáradt élet? És mégis csak, szót fogadva, elkezdem osztani. Először hitetlenül, fáradtan, erőtlenül, magányosan. Elkezdem osztani az időm. És még később érek haza, elkezdem osztani a figyelmem és elfáradok, elkezdem osztani a pénzem és nem jut pénzem, hogy elmenjek a fürdőbe…Aztán valami történik közben. Kezdek változni és érezni, hogy miközben megosztom magam, valami fura módon vagyok. Nem tudok jobb kifejezést! Elkezdek élni, elkezdek létezni, elkezdek járni. Nem leszek mindig frissebb, nem leszek feltétlenül tehetősebb, nem leszek mindenáron koncentráltabb, de boldogabb leszek.
 
És ebben a boldogságban az Isten tudja mi módon, kezdek figyelni tudni, lesz erőm megkérdezni Bandrist, hogy mi is van otthon és együtt lesz könnyes a szemünk, mert Ő is tudja, hogy tudom és én is tudom, hogy tudja. Egyedül van, de most ketten könnyezünk. Persze a büfébe nem jutottam el, de talán már éhes sem vagyok. Érdekes! Ebben a boldogságban, örömmel zuhanyozom és nevetve várom a következő hetet, mikor elmegyek úszni egyet a fürdőbe! Valami történik mégis, valami mégis van…Megosztom, amim van! Azt hiszem, ezt kell tenni és köszönöm édesanyámnak, nővéremnek, Idesnek, Andinak és az égieknek, hogy sokszor semmim sem volt és megtanították, hogy osszam meg, amim van, mert rengeteg mindenem van. Hiszem, hogy karácsonykor, újév előtt és utána, adóssággal és fáradtan, van mit megosztanom. Mert akkor lesz figyelem, ha figyelek, akkor lesz erő, ha erősítek, akkor leszek gazdag, ha merek adni kenyeret és nem félek attól, hogy szegény leszek, hisz gazdag vagyok. Nagyon gazdag. Megosztani, amim van. Az időm és arcom, a hitem és a kételyeim, megosztani magam Veled! Ezt tudom adni, ezt tudom megosztani, ezt akarom megosztani. Nem leszek húsvétkor sokakkal együtt, akikkel szeretnék, ezért azt üzenem Nekik és Mindenkinek! Oszd meg, amid van.
Szeretettel:  Zoli

 

A blogbejegyzést KADLECSIK ZOLTÁN pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK