=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A pletyka normaalkotó ereje
JUHÁSZ ÁGNES
JUHÁSZ ÁGNES
- 2017. 03. 09. 12:57

pletyi.jpg

 Valamennyien kerültünk már olyan helyzetbe, amikor úgy gondoltuk, hogy mások összesúgnak a hátunk mögött. A kíváncsi, fürkésző tekintetek kereszttüzében állva sokszor kimondatlanul is tudjuk: mások éppen a mi féltett titkainkat osztják meg egymással. Elég egy-két elkapott pillanat, s magánéletünk máris nyitott könyvként hever társaink előtt, akik persze néhány szaftos részlettel tarkítják a látottakat. Talán úgy érezzük, hogy az egész világ összeesküdött ellenünk. Pedig a pletykák, a társainkról szóló színes történetek a közösségek fenntartásának lényeges momentumai.

 A pletykák, botrányok egyik legfontosabb feladata a közösség kontrolljának, valamint az egyes csoportok összetartó erejének megteremtése. Ezek a morális drámák az általánosan elfogadott szabályokkal szemben tiszteletet keltenek, s a kirekesztéstől való félelem gyakorlatát felhasználva alakítják az adott csoport identitását. Azzal, hogy egyes személyeket, s rajtuk keresztül bizonyos viselkedésmódokat deviánsnak nyilvánítanak, védik a közösség elfogadott normarendszerét. A pletyka ugyanakkor nem csupán a csoportok közti határvonalakat szabja meg – s a közösségek közti viszonyrendszereket állítja fel –, hanem a belső hierarchiát is kijelöli. 

Barkow a pletykálkodási hajlamot evolúciós távlatokba helyezi. Feltételezése szerint a közösség tagjainak sorsát meghatározza, hogy a többiek közül hány emberrel kerülnek közvetlen, személyes kapcsoltba, s mennyire ismerik az érintettek pillanatnyi állapotát. Feltételezése szerint a másokat jól ismerők könnyebben érvényesítik akaratukat, s mindez a párválasztásra, munkahelyi kapcsolatokra is érvényes (tehát a fajfenntartásban is nagyobb szerephez jutnak ezek az emberek). 

A pletykálkodás persze nem csupán közösségi szempontból lényeges, hanem az egyén identitásának kialakításában is fontos szerepet játszik. A történetek a bennük ábrázolt szituációkon keresztül azonosulási mintát kínálnak a beszélgetésben részt vevők számára. A pletykák kiváló alkalmat adnak arra, hogy az egyén feltérképezze mások reakcióját. A belső személyiségjegyek, illetve az egyéni félelmek pedig akarva-akaratlanul is változtathatnak az eredeti történeten, hiszen mindenki azokat a mozzanatokat emeli ki belőle, melyeket saját maga fontosnak tart (amivel kapcsolatban a másik fél véleményére kíváncsi).

A modern világban a média voltaképpen ugyanezt a feladatkört látja el: a pletykákon, híreszteléseken keresztüli informál, értékeket közvetít és közösséget teremt. Császi Lajos szavaival élve a médiumok a „modern hétköznapi hiedelemvilágot, és az ezt általánosító profán mitológiát adják tovább a közönségnek”. 

A médiában megjelenő szenzációs események tehát a normaszegés aktusát bemutatva egyrészt fenntartják a már meglévő erkölcsi szabályokat, másrészt újrafogalmazzák azokat. Mindemellett a pletyka az intimitás fokának kifejeződéseként is értelmezhető, hiszen a bizalom mértékétől függően elválasztja egymástól, vagy csoportba olvasztja az egyéneket. A tömegmédia botrányoktól hangos cikkeinek népszerűségét pont az intimitás fokának kiterjesztése adja. Ennek kapcsán ugyanis a közönség úgy érezheti, hogy maga is része a sztárok világának, hiszen az adott személlyel kapcsolatban olyan információk birtokába kerülhet, mely annak magánéletére vonatkozik. 

A pletyka tehát - még ha nehéz is elhinni – hasznos szerepet tölt be mindennapi életünkben. Az pedig mindenkinek a saját lelkiismeretére van bízva, hogy kiről, milyen pletykákat fogad el, s ad tovább. Hiszen nem feltétlenül kell becsmérelni társainkat ahhoz, hogy közösségünk tagjai elismerjenek minket.

 

A blogbejegyzést JUHÁSZ ÁGNES pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK