=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A kritikától a mobbingig - konstruktív és destruktív visszajelzések a munkahelyen
SZABÓ ELVIRA
SZABÓ ELVIRA
- 2017. 03. 09. 12:59

kritika.jpg

 A kommunikáció fűzi egybe bármely közösség – munkahelyi, magánéletbeli – eredetileg egymástól elszigetelt tagjait, kifejezve és formálva a köztük levő kapcsolatokat, egyúttal az egész közösséget alakítja, építi vagy leépíti.

 A munkahelyi légkör nagyban függ a kommunikáció minőségétől, a kimondott és kimondatlan szavaktól, a célba ért vagy célt tévesztett visszajelzésektől.

Ítéletek helyett beszéljünk érzésekről!

A csapatmunkához, a megfelelő együttműködés kialakításához elengedhetetlen a korrekt, ítéletektől mentes visszajelzés, akár a jól végzett munkáról, akár a hibázásról. Elhallgatni a negatív kritikát sem szabad, de ízléses csomagolással elkerülhetjük a másik megsértését és önértékelésének csorbulását. Egy elmarasztaló visszajelzés mellé három dicséretet küldj kísérőnek – figyelmeztet az aranyszabály – különben az illető támadásként értékeli a korrekciót.

Az ítélkezés, például hogy a kolléga közös munkára képtelen, esetleg belefojtja a többiekbe a szót, vagy épp kerüli a túlórát, mint macska a fürdővizet, szintén kerülendő, mert devalválja a másikat, ráadásul viszályt szít. Ha két ember között már kialakultak az ellenérzések, és konfliktustól remeg a levegő, sokkal kevésbé terheli meg a közösséget, ha a felek az érzéseiknek adnak hangot ahelyett, hogy mit gondolnak a másikról – a gondolat ugyanis általában egy lesújtó vélemény, amit a másik iránti negatív érzelmek táplálnak.

Konfliktushelyzetben legcélravezetőbb az úgynevezett egyenes beszéd, vagyis érzéseink és gondjaink közlése vádaskodás és szemrehányások helyett. Ha kevéssel is, de tompíthatjuk a metsző élt azzal, ha úgy fogalmazzuk meg a tényállást, hogy „ideges leszek melletted” és nem azt vágjuk a másik arcába, hogy „idegesítő vagy”. Miért? Ha érzelmeinkről beszélünk, az rólunk is szól: hiszen mi érzünk így a másik iránt valamiért, először magunk válunk a vizsgálat tárgyává, és csak másodsorban a másik viselkedése, amivel az érzelmeinket kiváltja. Így táncba hívjuk a másikat, és nem kivégzőosztag elé küldjük. Elképzelhető, hogy első körben arra jövünk rá, hogy érzelmeink mögött féltékenység rejtőzik, amiért a másik több figyelmet kap, vagy jobban elismerik a munkáját. Tartozunk annyi alázattal embertársunknak, hogy magunkba nézünk, mielőtt pellengérre állítanánk.

Áskálódás és mobbing – a közösségrombolás formái


Az ítélkezésnél csak az olyan kritika okoz nagyobb kárt, ami ellen kollégánknak nincs is módja védekezni – ami nem szemtől szembe, hanem a másik háta mögött hangzik el. A pusmogás bizalmatlanságot szül az egész közösségben. A pusmogó általában gyáva ahhoz, hogy nyíltan hangot adjon problémáinak, helyette a könnyebb utat választva inkább hátba szúrja, akit kipécéz. A sutyorgás észrevétlenül terjed, mint a vírus, az áldozat pedig kétségbeesik, hogy még egy hónapja is együtt nevetgélt a többiekkel a céges kiránduláson, most pedig elhúzódnak tőle, kiközösítik. Fogalma sincs a titokban ellene folyó negatív kampányról, a pletykákról, és hogy kifigurázzák, amint kiteszi a lábát az irodából. A csoport- vagy részlegvezető pedig, aki előtt mindez gyakran rejtve marad, értetlenkedve hallgatja a sebtiben felfogadott szervezetfejlesztőt, aki kirekesztést, mobbingot, emleget…

A mobbing vagy munkahelyi pszichoterror olyan konfliktushelyzet, amelyben egy vagy több munkatárs folyamatos támadásnak, rosszindulatú bírálatnak, zaklatásnak van kitéve a kollégák és/vagy a vezetők részéről. A mobbingolás történhet szemtől szembe, például nevetségessé teszik a kipécézett kolléga gesztusait, szokásait, kikezdik a magánéletét, és biztatják, hogy jelentős fejlődést érne el egy pszichiátriai rendelőben. Nem szólnak hozzá, vagy ellenkezőleg, már azért is kiabálnak vele, ha tüsszent, állandóan félbeszakítják, letorkollják, értelmetlen, megalázó feladatokat osztanak neki. De pszichoterrornak kell tekinteni az áldozat háta mögött zajló áskálódást, aknamunkát is.

A nyílt és rejtett mobbing következménye ugyanaz: az áldozat elszigetelődése, ellehetetlenítése a munkahelyi közösségben, továbbá az alvás- és vérnyomásproblémák, szorongásos tünetek miatti megnövekedett gyógyszerszedés, végül általában munkahelyváltás. De a mobbingolást nemcsak a kirekesztett, de a munkahelyi közösség sem „ússza meg szárazon”: elillan a bizalom és a pozitív légkör, és helyébe lép a gyanakvás és a harag, ami a legkevésbé sem táptalaja siker és fejlődés zálogának tekintett együttműködő attitűdnek.


Felhasznált irodalom:
Aronson, E.: A társas lény. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest, 2003
www.bullyonline.org

 

A blogbejegyzést SZABÓ ELVIRA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK