=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Selfie-k a világ tetejéről, avagy a túlzott veszélykeresésről
OnlinePszichológia
OnlinePszichológia
- 2017. 03. 09. 13:01

selfie.jpg

Egyre többször hallhatunk és láthatunk híreket olyan kísérletekről, amelynek során – többnyire kamaszok – a leglehetetlenebb helyekre másznak fel és ott készítenek selfie-t (azaz mobiltelefonos önarcképet) magukról, a hátuk mögött látható hátborzongató háttérrel.

Van akiben tisztelet ébred, van aki kellemesen borzong, van aki irigységgel vegyes borzadással bámulja ezeket a képeket, és van, aki nem érti, hogy ezeknek a fiataloknak miért nem elég drága az élet ahhoz, hogy ne tegyék kockára mulandó dolgokért.

Az ember ősi törekvése a veszélykeresés, mindig is voltak és mindig is lesznek olyanok, akik akár az életüket is képesek kockára tenni egy szép kilátásért, vagy egy kiemelkedő teljesítményért. Elég a nem olyan régen meghalt Erőss Zsoltra gondolni, aki a világ legmagasabb csúcsait vette célba, vagy a Philippe Petit történetéről szóló A séta című filmet megnézni, amelynek csúcsjelentében a főszereplő a World Trade Center tornyai között sétál kötélen.

A túlzott veszélykeresés jellemzően a kamaszkori fejlődés meghatározó része, hivatalosan autoritás-krízisnek hívják. A szabályok semmibe vétele, az előírások betartatóival szembeni tiszteletlenség és lázadás a tünete annak a törekvésnek, hogy a tinédzser a távolodás-közeledés hullámvasútját végigsikítva eljusson a szülőktől és egyéb felnőttektől való egészséges távolság megtalálásáig. Az autoritás-krízis azonban már beteges szélsőséget jelent, amelyben a lázadás már függőséget jelent, hiszen a megmerevedett ellentmondás-létnek szüksége van arra, akivel szembe helyezkedhet.

A túlzott veszélykeresés a depresszió tünete is lehet. A levertséggel együtt járó üresség érzés, a kongó és érzelemmentes belső tér kitöltésére tesznek kísérletet azok, akik irracionális helyzeteket vállalnak fel. A depressziós ember másik útja az életveszélyes helyzetek felé az lehet, hogy úgy érzi semmibe veszi a világ, fel akar mutatni valami egyedülállót, amely miatt tisztelni fogja mindenki. Mindeközben ő maga is értéktelennek érzik mind az életét, mind saját magát, így nem érzi nagy árnak, ha nem sikerül a kísérlet.

Ha a túlzott veszélykeresés a kamaszkor viharain túl is elkíséri az embert, érdemes szakemberhez fordulni (vagy a szerettünket oda irányítani), hiszen ez sajnos, mint a legtöbb kompenzációs kísérlet, kioltja saját magát, azaz, ha sikerült a „truváj”, az igény nem múlik el, így a beteg újra és újra hasonló helyzeteket keres, amíg – gyakran – tragédia lesz a vége.

 

A blogbejegyzést OnlinePszichológia pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK