=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A sírás, mint egészségünk kulcsa
SZÁMEL SZILVIA
SZÁMEL SZILVIA
- 2017. 03. 08. 13:57

timthumb (12).jpg

 Az sírás az érzelemkifejezés egyik látványos módja és a legtöbb ember életének szerves része. Ha belegondolunk, rengeteg érzelmi állapothoz kapcsolódhat ez a kifejezésmód, hiszen a legtöbben örömünkben, bánatunkban, az együttérzés jeleként, sőt olykor tehetetlenségünkben is hajlamosak vagyunk könnyekre fakadni. Az olvasók is biztosan tapasztalták már, hogy egy kiadós sírás után megkönnyebbültek és távoztak belőlük a kínzó feszültségek. Hogyan lehetséges ez? S vajon tudományosan megalapozott-e az az állítás, mely szerint a sírás feszültség-levezető szerepe miatt pozitív hatással lehet egészségünkre?

 A pityergésnek fontos szerep juthatott már az evolúciós fejlődésünk során is, hiszen az állatvilágban egyedülálló módon csak az ember képes érzelmi alapon könnyeket hullatni. Evolúciós nézőpontok szerint a sírás az emberi kommunikációban betöltött szerepe miatt maradt fenn az évezredek során. Amellett, hogy egyértelműbbé, intenzívebbé teszi az adott érzelem megnyilvánulását valamint észlelését a másik fél részéről, információkkal szolgál szükségleteinkről, esetleges alárendelődésünkről a másikkal szemben, illetve egyfajta segélykérést is kifejez. Ezen nézőpont szerint a sírást az emberi faj túlélését szolgáló megküzdési módnak tekinthetjük. Napjainkban egyre több kutatási eredmény utal arra is, hogy az érzelmi alapú könnyhullatás nem csak a társas kapcsolatok szabályozásában és a veszély elkerülésében segített minket, hanem hozzájárult testi és lelki egészségünk megőrzéséhez – ezzel is növelve túlélési esélyeinket.

Az egészség és sírás kapcsolatának feltételezése elsőként a pszichoanalitikus teóriákban jelent meg. Az analitikusok szerint az emocionális könnyhullatás segít az agresszív energiák semlegesítésében és feszültségeink levezetésében. Valószínűleg innen ered a hétköznapokban is általánosan elfogadott tézis, mely szerint, aki többet sír az egészségesebb, hiszen nem tárolja magában a feszültségeket. Az emocionális sírással kapcsolatban sok kutatás arra keresi a választ, hogy valóban igaz-e a fenti állítás. Szabó Pál, a sírás neves magyarországi kutatója például egy érdekes összefüggésre világít rá, amikor kérdőíves kutatások eredményeit idézi. Ezek szerint egyes pszichoszomatikus betegségek is hatással lehetnek a sírás mennyiségére: így például a nyombélfekélyben és a vastagbélgyulladásban szenvedők kevesebbet sírnak, mint az átlag, sírással szembeni attitűdjük is negatívabb, míg asztmában és egyes bőrbetegségekben szenvedők a sírás viszonylagos hiányáról számolnak be. Mivel pszichoszomatikus betegségek esetében az emocionális feszültségek fizikai tünetekben nyilvánulnak meg, a fenti eredmény alapján akár arra is következtethetünk, hogy a sírás az egyik hatékony módja lehet a belső konfliktusok feldolgozásának, míg elfojtása káros lehet egészségünkre nézve. 

Ezt az elképzelést erősítik amerikai kutatási eredmények is, melyek azt hangsúlyozzák, hogy az emocionális sírás kifejezetten jó hatással van különféle megbetegedésekre, így az ízületi fájdalmakra, allergiára, vagy akár az asztmára is. Ennek hátterében a tudósok szerint a sírás során megjelenő idegrendszeri mechanizmus állhat. Ez a mechanizmus tulajdonképpen azáltal fejti ki jótékony hatásait, hogy „feloldja” a szervezet kóros készenléti állapotát. Többek között ez az idegrendszeri folyamat – melyet szakszóval paraszimpatikus visszacsapásnak neveznek - felel azért is, hogy az érzelmi alapú sírást követően a legtöbben megkönnyebbültséget és felszabadultságot érzünk. 

Érdemes kicsit közelebbről is megnézni a sírás hátterében álló idegrendszeri változásokat. Könnyhullatás során szervezetünk tulajdonképpen készenléti állapotba kerül, tehát szimpatikus idegrendszeri hatások lépnek életbe: például növekszik a szívfrekvencia, izzadni kezdünk és gyorsul a légzés is. Mindezek a jellegzetes stressz-reakció részei. Már csecsemőkorban is - amikor a sírás még a gondozó figyelmének felkeltését szolgálja - szorongáskelő helyzetekhez kapcsolódik ez a viselkedésmód: például a kisgyermek sír, ha édesanyja elhagyja a szobát. Ekkor a sírás még az anyához való kötődés viselkedéses megnyilvánulása, de ez a rendszer felnőttkorban is aktiválódhat stresszel teli, veszélyes helyzetek esetén. Jonathan Rottenberg és munkatársai végeztek laboratóriumi megfigyeléseket síró embereken. Munkájuk során felfigyeltek arra, hogy bár a síró embereken megjelennek a stressz-reakció elemei, mint az izzadás vagy a fokozódó szívritmus, ezzel párhuzamosan azonban önnyugtató hatások is jelentkeznek, például lassul a zokogó emberek légzése. Tehát paraszimpatikus illetve szimpatikus idegrendszeri hatások egyaránt jelen vannak sírás közben. Rottenbergék megfigyeléseinek egyik érdekes pontja a következő volt: az önnyugtatás általában tovább tart, mint a negatív hatások, sőt az önnyugtató testi változások a sírást követően is jelen lehetnek. A kutatók szerint többek között ennek köszönhető, hogy a legtöbben megkönnyebbültséget érzünk a sírást követően, hiszen a párhuzamosan zajló pozitív (paraszimpatikus) változásaink úgymond „legyőzik” a stressz-reakciót. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy egy könnyező ember általában empátiát vált ki a környezetből, így már maga a tény, hogy társaink mellettünk állnak és vigasztalnak, hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat a sírást követően – mindezt Rottenbergék eredményei is megerősítik.

Azt, hogy a sírás fontos eszközünk lehet a nehézségekkel való megküzdésben és a feszültségek levezetésében, semmi sem bizonyítja jobban annál, hogy az ember az egyetlen, aki érzelmi alapon képes sírni, az állatvilágban sehol sem találkozhatunk az érzelemkifejezés ezen módjával. Oka van tehát annak, hogy az évezredek során fennmaradt ez a viselkedési mintázat. Napjainkban azonban a társadalom arra nevel minket, hogy pityeregni nem minden helyzetben megengedett. A szociális elvárások arra késztethetik az embereket, hogy inkább elnyomják valós érzelmeinket, és ne engedjék felszínre törni könnyeinket. Ha nem hiszünk a kutatási eredményeknek, akkor higgyünk inkább saját tapasztalatainknak: sírjuk örömünkben, fájdalmunkban, egyedül vagy másokkal, utána érezni fogjuk - ha csak egy kis időre is - hogy megkönnyebbültünk. S ki tudja, talán már érzelmeink szabad kifejezésével is hozzájárulunk testi és lelki egészségünk megőrzéséhez.



Forrás:
Bylsma, L., Vingerhoets, A. (2007): Crying and Health: Popular and Scientific Conceptions, Psychological Topics 16 (2), 275-296.
Hasson, O. (2009). Emotional Tears as Biological Signals. Evolutionary Psychology, 7(3) 363-370 
Péley B. (2001). Az evolúciós gondolkodás szerepe a lelki fejlődés modelljeiben. In: Pléh Cs., Csányi V., Bereczkei T. (szerk). Lélek és evolúció. Az evolúciós szemlélet és a pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest
Rottenberg, J., Bylsma, L. M., Vingerhoets, J. J. M. (2008). Is crying beneficial? Current Directions in Psychological Science, 17 (6), 400-404
Szabó P. (1990a). Újabb adatok az emocionális sírásról. Az MPT és a Magyar Pszichofiziológiai és Egészséglélektani Társaság Közleményei, Pszichofiziológiai füzetek, 5.
Szabó P. (1990b). Könnyek: A vízi energia leghatékonyabb formája? Az emocionális sírás titkai. Természet Világa 121, 222-223.

 

A blogbejegyzést SZÁMEL SZILVIA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK