=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Belső szabadság - külső bezártság?
SZEKERES VERONIKA
SZEKERES VERONIKA
- 2017. 03. 10. 17:02

álomfogó.jpg

 Minden kor embere vágyott, és a mai napig vágyik a harmóniára, a belső szabadságra. Valaki csak ábrándozik róla, más tesz is érte, mégsem éri el. S aki elgondolkodott már erről, felteszi a kérdést: mi a belső szabadság? Létezik-e egyáltalán? Ha igen, hogyan érhető el? Évek mennek, korok jönnek, mégsem született válasz, úgynevezett „recept” ebben a gondolatkörben. Ugyanakkor, nevezzük véletlennek, akaratnak, lázadásnak, hitnek, sorsnak vagy végzetnek, a lényeg ugyanaz marad: aki képes vállalni saját szabadságát, megközelítheti a harmóniát és a boldogságot, ezt a már-már misztikusnak és távolinak tűnő állapotot.

 Minden ember másként látja és éli életét. Valakinek szüksége van a változatosságra, mások a szokás hatalmát tekintik biztonságosnak és élhetőnek. Vannak, akik semmit nem hagynak a véletlenre, megint mások, akik a sorsra hagyatkoznak, kiszállnak az élet sorskerekéből és formálásából, csak sodródnak a léttel, a mindennapokkal, a pillanatokkal, az érzésekkel, a múlttal, a jelennel és főként önmagukkal. Nem mernek kockáztatni, félnek a kudarctól, ezért inkább elvesztik azt, amire vágynak, ami az övék lehetne. Nem veszik elejét az eseményeknek, és így lehet, hogy nyugodtabb életet élnek, de nem nagy az esély arra, hogy megtalálják a teljességet. Azt, ami kiegészíti életüket, és amiről elmondhatják: megküzdöttem érte! Valóban, életutunk kiszámíthatatlan, vannak bizonyos törvények (szabályok, normák vagy körülmények…), amik késleltethetik, vagy éppen akadályozhatják vállalt harcunkat. De a nehézségek leküzdése nem éri meg a beteljesedés örömét?

 
Lehet, hogy olyan helyzetbe kerülünk, amin javítani szeretnénk, de nem merjük önmagunkat adni. Előfordulhat, hogy előre kigondoljuk, mit, hogyan mondunk, csinálunk majd. De mikor ténylegesen elhangzottak a szavak, megtörténtek a tettek, előfordulhat, hogy a másik személy nem úgy reagál, ahogy vártuk. Ezt sohasem tudhatjuk, ahogy azt sem, hogy mindez ronthat, de akár javíthat is a helyzeten. Épp ezért lényeges, hogy újra és újra kiszabadítsuk magunkat önmagunk korlátaiból, különben soha nem érjük el azt, amit igazán szeretnénk.
 
Tehát ne feledjük: merjünk kockáztatni, merjük az álmainkat elérni, vagy legalábbis próbáljuk meg. Ha nem sikerül, ne kudarcnak könyveljük el, hiszen mi megtettük a magunkét, kiálltunk saját magunkért, a külső körülményekért pedig nem mi vagyunk a felelősek.  Ahogy Shri Chinmoy is tanítja: „Engedd, hogy a kudarc rávilágítson a legfőbb tanulságra: minden naplemente egy nagyon, nagyon fényes és erőteljes napfelkelte kezdete.” És lehet, hogy később bánni fogjuk a bátortalanságunkat, hiszen ahogy a pillanat, úgy a lehetőség is elszáll…

 

A blogbejegyzést SZEKERES VERONIKA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK