=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Jung pszichológiája
SEREG MARGIT
SEREG MARGIT
- 2017. 03. 10. 17:11

Jung.jpg

 A jungi pszichológiát leginkább Freud pszichoanalízisével összehasonlítva szoktuk ismerni, ha ismerjük egyáltalán. Jung spirituális gondolkodású ember volt, aki pszichológiai munkásságában teret engedett az objektív tudományosság mellett a misztikum felé hajló gondolkodásnak. Doktori disszertációját okkult jelenségek pszichológiájából szerezte, és sokat olvasott a kínai Ji Kingből vagy az ókori egyiptomiak Halotti Könyvéből. A mítoszok ismerete és magyarázatrendszere az emberi lélek mélyebb megértése felé sodorta. Freuddal ellentétben a fejlődést nem kizárólag pszichoszexuális folyamatnak, a libidót pedig kizárólagosan szexuális energiának írta le. 

 A szimbólum Jung értelmezésében több megszokott, mindennapi jelentésénél. A kézenfekvő jelentés mellett rendelkezik számunkra ismeretlen vagy homályos jelentéssel. Ha szimbólumok jelentését kívánjuk megismerni, akkor kutatásunk helye nem a realitás világában, hanem a tudattalan mélyén, az archetípusok közt kell keresgélnünk. Jung úgy gondolkozott, hogy egy esemény szimbólumrendszere álmainkban képeződik le. 

 
Carl Gustav Jung úgy vélte, hogy minden egyént jellemzi a kollektív tudattalan. A kollektív tudattalan nem öröklött, és nem is segít hozzá minket, hogy mások gondolataiban olvasni tudjunk. Jung úgy magyarázta, hogy ez az emberi elme igazán ősi része, ami bizonyos megoldási folyamatot generál, és az információkat a már benne található archetípusok alapján dolgozza fel, és megoldást kínál arra, hogy a későbbiekben milyen formában jelenjen meg. Ezek a szerkezeti elemek működnek az álmokban, a téveszmékben, illetve a mítoszokban egyaránt. 
 
Az archetípusokkal együtt születünk, és a világot, amiben élünk ezeknek a jellemzői alapján osztjuk fel, az elmélet Platón ideáiból ered, de Carl Gustav Jung volt az, aki környezetünk tárgyai mellé bevonta a lelki folyamatokat és eseményeket is. Az archetípusok befolyásolják gondolkodásunkat és érzelmeinket, és ezek által a viselkedésünkre is hatással vannak. Az archetípusok alakítják a jellemünket, és a segítségükkel tudunk megküzdeni, ha nehéz akadályokba ütközünk. Az ősképek szolgálnak mintaként arra, hogy megoldjunk egy problémát. A személyiséget meghatározó archetípusok működése esetén elképzelhető, hogy felismerjük azt, hogy emberi lényként milyen apró része vagyunk a világnak.  . Az archetípusok felismerése révén személyiségünk teljesebb régióihoz juthatunk el, és összetettebb szinten éljük meg élményeinket. Általuk önmagunkat és másokat is jobban megismerhetünk.
 
A kollektív tudattalanhoz való kapcsolódás felelős Jung szerint a vallásos megtérésélményért.  A szimbólumok jelenléte felkavarhat minket, de a személyiségünk mélyebb rétegeiből erőforrásokat is szabadíthat fel. A mítoszok, régi hagyományok ismerete hozzásegíthet minket egy teljesebb megértéshez. De ismeretük nem elég, kiindulási alapnak megfelelő, sőt sokat segíthet, Jung véleménye szerint, ám megoldási lehetőséget az sem kínál, hiszen az egyén számára szubjektív jelentőségű dolgok is kiemelt fontosságúak lehetnek. 
 
A legfontosabb, személyiséget meghatározó, de nem kizárólagosan jelentő archetípusok közé sorolható a persona, ami egy vagy több meghatározott szerepből állhat, amiket magunkra ölhetünk, ha másokkal érintkezünk. Társas kapcsolatainkhoz szükségünk van ennek a szerepszemélyiségnek a kialakítására, amelynek egyaránt vannak tudatos és tudattalan tartalmai, ám veszélyes is lehet, ha túlságosan a personánkon keresztül határozzuk meg önmagunkat: például egy olyan személy számára, aki túlságosan azonosul munkahelyi státuszával, állása elvesztése tragikusabb kimenetellel járhat, mint azok számára, akik számára nem az identitás fontos részét képezi.
 
A jungi pszichológia a személyiséget meghatározó archetípusként említi az árnyékot, ami egy önálló részszemélyiség, ez egy olyan része a személyiségnek, ami a personával ellentétes tulajdonságokkal rendelkezik. Ha a persona csendes, az árnyék hangos és erőszakos lesz, ha a persona kapzsi és kicsinyes, akkor az árnyék nagyvonalú és adakozó lesz. Az árnyékban mindig a personában megtalálható tulajdonság ellentétes előjelű párja jelenik meg, így az egyénben a pozitív és a negatív tulajdonságok egyensúlyban vannak. Ebben az esetben az állandó és túlzott elfojtás vezethet problémákhoz. A Selbst a személyiségünk központi része, a teljesség szimbóluma. A tudattalan és a tudatos tartalmak egységesítéséből jöhet létre, csak akkor létezhet, ha a személyiség minden részletét bele tudjuk vonni, és ezáltal kiteljesedhet. A Selbst és az archetípusok szimbiotikus kapcsolatban vannak egymással, egyik sem létezhet a másik nélkül. 
 
Anima és animus a személyiségünkben a másik nem belső tudattalan megszemélyesítője. A férfiak esetén nőies tulajdonságokból áll, illetve nők esetében férfias tulajdonságokat tartalmaz. Jung vélekedése szerint ez teszi lehetővé, hogy nők képesek férfiasan, míg a férfiak képesek nőiesen viselkedni. Jung szerint a pártaláláshoz nincs másra szükségünk, csak arra, hogy megtaláljuk azt az embert, aki animusunk vagy animánk megtestesítője. Az irodalomban találkozhatunk pozitív és negatív kivetítési formákkal is. Negatív megjelenési formája lehet a halászokat varázslatos énekével halálba sodró Loreley. 
 
Jung felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi személyiségben nincs egy meghatározott számú és funkciójú archetípus, hanem ezek változhatnak, és lehetnek teljesen egymástól különállóak is, de át is fedhetik egymást. Most csupán a legfontosabbakat és legáltalánosabbakat mutattuk be, és hívtuk fel rájuk a figyelmet. 
 
Forrás: 
Carl Gustav Jung: Az ember és szimbólumai
Carl Gustav Jung: Mélylélektan

 

A blogbejegyzést SEREG MARGIT pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK