=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Irracionális viselkedés II. rész -10 ok arra, hogy mit szeretünk a párunkban, és szeretnénk-e BMW-t
HUNOR DÓRA
HUNOR DÓRA
- 2017. 03. 10. 17:13

Irányok.jpg

 Nem tudjuk, mit akarunk, és hogyan válasszunk. A tájékozódáshoz, döntéseink meghozásához a környezetet használjuk, hogy kitaláljuk, mit is akarunk. Ennek érdekében pedig engedjük, hogy a környezetünk befolyásolja a gondolkodásunkat, és végül azt is, hogy mit választunk.

 Tegyük fel, hogy emberek egy csoportját megkérünk, hogy mondjanak három okot, hogy miért szereti a párját (vagy miért szerette, legutóbbi párját), majd egy másik csoportot pedig arra, hogy mondjon 10 ilyen okot. Képzeljük el, ha ezt tőlünk kérdeznék, vajon milyen érzés lenne három, és milyen tíz ilyen okon elgondolkozni? Mennyire lenne könnyű? 

 
10 perc lenne a válaszok kidolgozására, majd a két csoporttól közvetlenül ezután megkérdeznénk, hogy mennyire szeretik a párjukat egy 0-tól 10-ig terjedő skálán, mit fognak venni párjuk következő születésnapjára, és a következő évfordulóra, valamint vajon együtt lesznek-e még 1, 3, 5, illetve 10 év múlva. Vajon számít az, hogy előzőleg három, vagy tíz ok felsorolását kértük? 
 
Természetesen nem kellene, hogy számítson, hiszen semmilyen jellegű új információt nem mondtunk a csoport egyetlen tagjának sem a párjukról. Nem mondtuk például, hogy ismerjük a párjukat, és mennyire szimpatikusnak, kedvesnek, fantasztikus embernek találjuk. Semmilyen új információ nem derült ki róluk, mindössze annyi történt, hogy megkértük az embereket, hogy meséljenek valakiről, akit nagyon jól ismernek.
 
Vajon melyik csoport mondta magáról, hogy jobban szereti a párját a másikhoz képest, az amelyiknek három, vagy az, amelyiknek tíz okot kellett felsorolnia? Az a helyzet, hogy nagyon nehéz hirtelen tíz okkal előrukkolni. Mi történik azoknak az embereknek a fejében, akiknek tíz okot kell felsorolniuk? Egy ponton leragadnak, és nem jut eszükbe újabb, legalábbis nem tíz perc alatt. Lehet, hogy már felsoroltak hetet, nyolcat, vagy kilencet, az is lehet, hogy tízet, de úgy érezhetik, hogy kifogytak az okokból. Ekkor megkérdezzük tőlük, hogy mennyire szeretik a párjukat. Felteszik a kérdést magukban: vajon mennyire szerethetik a párjukat, ha nem tudnak több okot felsorolni, hogy mit szeretnek benne? Emiatt pedig alacsonyabb pontot fognak adni a 0-10-es skálán.
 
Mi történik a másik csoporttal? Mivel három okot könnyebb felsorolni, úgy fogják érezni, jobban szeretik a párjukat, így a beírt pontszám is magasabb lesz a másik csoporténál.
Egyébként nem kell tíz ok ahhoz, hogy valakit szeressünk, lehet, hogy már egy ok is elég. Amikor azonban embereket arra kérsz, hogy tíz okot soroljanak fel, és megakadnak a felsorolás közben, a sztenderdek alapján, amiket eléjük állítottunk azt gondolják, hogy valami nem stimmel a kapcsolatukkal.
 
Ez a dolog hasonlóan működik a BMW-k esetében is. Úgy tűnik, nincs tíz okunk arra, hogy BMW-t vegyünk. Ha megkérünk valakit, hogy mondjon tíz okot, és nem tud ennyit mondani, azt gondolhatja magában, hogy talán nincs is szüksége BMW-re.
 
Ez azonban csak akkor működik, ha az ítéletmeghozás előtt közvetlenül tesszük fel a kérdést. Ha az első esetben a tíz ok felsorolását egy más alkalommal kérjük a párjukkal kapcsolatban az első csoporttól, és egy másik alkalommal kérjük meg, hogy pontozzák a saját érzéseiket aszerint, hogy mennyire szeretik a párjukat, a tíz okkal kapcsolatos kérdés nem fogja befolyásolni a válaszukat, mert nem közvetlenül előtte történt, az is lehet, hogy már megfeledkeztek róla. Ezzel a kérdéssel tehát az adott pillanatban történő döntéshozást lehet befolyásolni.
 
Egy másik példa a sztenderdek befolyásoló erejére a következő kísérlet: Ismét két csoportot kérdeztek, ezúttal a fogmosási szokásaikról. Az első csoportot arra kérték, jelöljék be egy 0-10+-os skálán, hogy naponta hány alkalommal használnak fogselymet, míg a másik csoportnak egy ugyanilyen skálán azt kellett bejelölniük, hogy havonta hány alkalommal teszik ugyanezt. Ezután mindkét csoportot megkérdezték, hogy szeretne-e fogászati ellenőrzésre feliratkozni. Vajon melyik csoportnál volt ennek nagyobb a valószínűsége?
 
Az első esetben. Miért? Naponta az ember fogselymet 1-2 alkalomnál általában nem használ többször, ha egyáltalán használja ennyit is, jóval nagyobb az esély arra, hogy havonta többször használja, ezért míg az első csoport a skála alját jelöli be, azt gondolhatja magában, hogy ez kevesebb, mint amennyire szükség lenne, talán itt az ideje elmenni a fogorvoshoz egy szűrésre. A második csoport, akik a 0-10+-es skálán a skála tetejéhez közelítenek, azt gondolhatják magukban, hogy milyen jól csinálják, nincs itt szükség fogorvosi szűrésre.
 
Azt gondoljuk, hogy racionálisan döntünk, pedig a döntéseink valójában a környezetünktől függenek, sokszor akkor is, amikor előre elhatározzuk, hogy másképp döntünk. Például amikor vásárolni megyünk, és tartani akarjuk magunkat ahhoz, hogy kizárólag az előre eltervezett dolgokat vesszük meg. De erről majd az Irracionális viselkedés cikksorozat egy későbbi részében lesz szó.
 
 
Felhasznált irodalom:
Dan Ariely (2008): Predictably Irrational, New York, HarperCollins Publisher
Dan Ariely: Indtroduction to irrational behaviour, Coursera online kurzus

 

A blogbejegyzést HUNOR DÓRA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK