=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Erich Fromm - Nem és karakter
SKOPERDA MÁRTA
SKOPERDA MÁRTA
- 2017. 03. 10. 17:18

EF.jpg

 Erich Fromm 1900-ban született Németországban, ortodox zsidó szülők gyermekeként. Tanult jogot, nemzetgazdaságtant, később a pszichoanalízis, a pszichiátria és a szociálpszichológia felé fordult. 1934-ben származása miatt emigrált, Svájcon keresztül az Amerikai Egyesült Államokba utazott, majd amerikai állampolgárrá vált. Dolgozott együtt Herbert Marcuse-sal és Theodor W. Adornoval is. 1980-ban halt meg szívinfarktusban.

 Filozófusként, szociálpszichológusként és humanistaként híressé váló Fromm gyakorló pszichoanalitikusként bírálta Sigmund Freudot illetve Carl Gustav Jungot. Műveiből néhány példaként: A szeretet művészete, Menekülés a szabadság elől, Kiutak egy beteg társadalomból.  A mostani írás ismerteti Fromm szexuálpszichológiai nézeteit és mutatja be férfi és nő karakterének ellentmondásos, mégis hasonló jellegét. 

 
A nem és karakter című tanulmány fő kiindulópontja, hogy a nem mennyiben tudja befolyásolni az egyén tulajdonságainak kialakulását. Mondhatjuk, hogy valamely tulajdonság és személyiségjegy nőies vagy férfias? Egyáltalán mitől függenek az ilyen megállapítások? Mi az alapjuk? Biológiai meghatározottság? Esetleg a társadalom hatásai, kultúra is determinál? 
Fromm nem választja szét a különböző területek magyarázatait. A biológiai adottságokon felül az adott társadalmi közeg jellegzetességeivel is számolnunk kell, ha azt kívánjuk kutatni, hogy mitől függenek férfiak és nők különböző karakterjellegzetességei. 
 
Az az alaptételt, miszerint a két nem közötti különbségek szükségszerűen a sorsuk és a karakterük alapvető különbségeihez vezetnek, már az Ótestamentum is tartalmazza, az állítás fordítottjával együtt. Az alapvető különbségeket és az alapvető azonosságok folytonosan visszatértek a történelem során, mint például a francia felvilágosodás vagy a romantika korszakának gondolkodásában is. A freudi „Az anatómia maga a sors” kijelentés mögött is az az elképzelés húzódik meg, hogy a különbségek szükségszerűek. A nők karakterbeli tulajdonságaikat tekintve alkalmatlanok arra, hogy egyenlően vegyenek részt a politikai és társadalmi életben, mint a férfiak. Ehhez kapcsolódik, Freud úgynevezett pénisz-irigység elképzelése is, miszerint a lányok felfedezik, hogy valami hiányzik belőlük, ebből kisebbségi érzés és irigység fejlődik ki, amit férjjel, gyermekkel, vagyonnal próbálnak kompenzálni. 
 
Nyilvánvaló, hogy a biológiai és fiziológiai meghatározottságok alapvető különbségeket eredményeznek férfi és nő között. Az egyenlőség és a különbségek léte illetve szerepe sokféle irányzat alaptéziseként szolgálhat. Fromm szerint igaz, hogy a biológiai különbségekből karakterológiai különbségek következnek, de ezek később szociális tényezőkkel keverednek, tehát a férfi és nő karaktertípusait mindig az adott társadalom férfi és női társadalmi szerepe determinálja, amellett hogy vannak olyan árnyalatok, melyek a nemi különbözőségekből erednek. Ilyen árnyalatként határozza meg a nemi életben betöltött eltérő férfi és női szerepeket, melyekből karakterológiai különbségek származnak. 
 
A férfinak a szexuális szerepéből adódóan mindig bizonyítania kell szexuális potenciáját, míg a nőnek nem. Ebből adódik, hogy a férfi fél a kudarctól. A nő, mivel egy rajta kívül állón múlik saját kielégültsége, azért félelem tölti el, attól, hogy egyedül marad. Mindkét nemnél tehát szorongás alakulhat ki, mely a férfi esetében saját Énjére, míg a nő esetében a másik félre vonatkoztatható. A nemek egymástól való különbözőségeinek másik szorongó oldala, az, hogy a létfenntartás és a harmonikus kapcsolat mellett, a nemek közti harc és diszharmónia is jelen van a kapcsolatban. A férfi és a nő között kibékíthetetlen ellentét van jelen, mely alapjául szolgálhat az egymástól való félelem kialakulásának is. 
 
A férfiben a kudarctól való félelmének elhárítására tekintély utáni vágy alakul ki, mely a szorongás megszüntetésére törekszik. Folyamatosan bizonyítania kell önmagának, a nőnek és mindenki másnak, hogy rátermett. Az átlagember közvetett módon fejezi ki, olyan területeken, ahol intelligencia, fizikai erő, akaraterő szükséges a sikerhez. A versenyszellem és a siker utáni vágy esetében a szexualitásban megállapított tényezők közvetetten jelennek meg a kulturális és társadalmi hatásoknak köszönhetően. A férfiak érvényesülési vágyához kapcsolódik a férfihiúság jelensége, mely eleme a hetvenkedés. Állandó vizsgahelyzetben él, ahol mindig bizonyítani kell, hogy nem fél a csődtől és a kudarctól. Az érvényesülés másik vonatkozása a nevetségessé válás elkerülése, mely, ha egy nő előtt következik be, még elviselhetetlenebbé válik. Ennek eredményeként a férfi ahhoz, hogy ezt a félelmet enyhíteni tudja, uralkodni kíván a nőn, illetve mindenen, amiben potenciális félelemforrást érzékel. 
 
A nő félelmei is a szexualitásból származnak, azonban alapvetően mégis mások, mint a férfi félelmei és a szorongásai. Az érzelmileg és szociálisan is magára maradásról és a függőségbe kerüléstől való félelem olyan karaktervonásokat alakít ki, melyeket tipikusan nőisnek határoznak meg. A függőséget a természetre vezetik vissza, amely a patriarchális társadalmakban a nemi életben játszott szereptől függetlenül kialakul. Nő hiúsága is más jellegű, mint a férfié. A férfié az érvényesülési vágyból, a nőé pedig a vonzó megjelenés bizonyításából bontakozik ki. A szexuális szerepből adódó vonzóság utáni vágy eredményezi a nő hiúságát és aggodalmát is, hogy vonzó legyen. Mindebben pedig közrejátszik mindkét nemnél a társadalmi és gazdasági változások és hatásaik is, mely függővé teszi az egyéneket és felerősíti azt az igényt, hogy a nő minél vonzóbb legyen a férfi számára. 
 
A rivalizálás, érvényesülési vágy, a fokozott függőség mind a férfiak és nők között meglévő eltérő karakterbeli különbségek, azonban a felsorolt nemi különbségek csak árnyalják nemek személyiségét. Ezek a különbségek keverednek a társadalmi hatásokkal, ami például sikerorientáltságra ösztönöz, attól függetlenül, hogy adott tulajdonság férfias vagy nőies e. Adott karaktervonások azonban, attól függetlenül hogy hogyan jelennek meg a nemi szerepek a társadalomban, egyik embernél pozitívan, míg másnál negatív vonásként jelenhet meg. Például a férfiak esetében a hiúság, a komolytalanság vagy éppen a megbízhatatlanság olyan tulajdonságokhoz vezethet, mint az ötletesség, aktivitás és a bátorság. A nőknél az érzelmi és szociális függőségből adódhat türelem, megbízhatóság, szeretet.
 
A legfontosabb a nemek közötti különbözőségének tárgyalásakor, hogy a meglévő ellentétekkel ellentétben a nő és a férfi is ugyanolyan emberi lénynek kell tekinteni egyenlő lehetőségekkel, esélyekkel, vágyakkal és szorongásokkal. 
 
Felhasznált irodalom: 
Fromm, Erich (1996): Férfi és nő. Szexuálpszichológiai tanulmányok. Budapest. Akadémia Kiadó.
 

 

A blogbejegyzést SKOPERDA MÁRTA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK