=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Kommunikáció, empátia, konfliktuskezelés
SKOPERDA MÁRTA
SKOPERDA MÁRTA
- 2017. 03. 10. 17:21

kommunikáció.jpg

 Mindenki életében volt már példa arra, hogy konfliktusba került párjával, testvérével, szüleivel, esetleg főnökével is. A különböző nézetek és a vélemények összeütközése szükségszerű és elkerülhetetlen. De hogyan oldjuk meg ezeket a szituációkat, annak érdekében, hogy egyezségre jussunk? Hogyan tudunk úgy cselekedni, hogy a másikat ne bántsuk meg és mi is jól jöjjünk ki a helyzetből?

 Popper Péter szerint az emberi jellem a konfliktusok megélésén és megoldásán keresztül kovácsolódik ki. Dan Millman híres szerző pedig így fogalmaz: „A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.” Ha nem lennének konfliktusaink, az azt jelentené, hogy nem is kommunikálunk egymással. Az ember társas lény, megértésre, biztonságra, elfogadásra törekszik, céljai megvalósítására, amely néha olyan akadályokba ütközik, mint egy másik ember. Mégis létünk legfőbb területét az emberi kapcsolatok jelentik. Ahhoz, hogy a másikhoz közeledni tudjunk, kommunikálnunk kell. Az egymással való érintkezések következtében gyakran kerülünk saját személyiségünkkel ellentétes helyzetbe. Az ellentétek elsimításához, nem a saját álláspontunk hangoztatása a szükséges, hanem az, hogy bele tudjunk helyezkedni a másik ember helyzetébe, kicsit belelátni a külön világába. 

 
Megfoganásunk pillanatától kezdve minden körülöttünk lezajló esemény rögzül bennünk. Különböző bevésődések és azokhoz tartozó jelentések raktározódtak el, melyek aktivizálódnak, ha valami ér bennünket életünk során. Ezek a rögzült állapotok óriási érzelmi hálózatot hoznak létre. Minden egyes ember másfajta érzelmi tudattal rendelkezik, így másfajta érzéseink vannak bizonyos dolgokkal kapcsolatban is, mást jelentenek ugyanazok a hatások mindenkinél. Nem csoda hát, hogy a különböző emberi világok, személyiségek és érzelmi tudatok nem értik meg egymást, és nem is érthetik meg egymást. A kommunikáció az az eszköz, mely során az emberek világai közeledhetnek egymáshoz és megérthetik egymást. Az empátia képessége is szükséges a megértéshez, ami már a magzati és a korai években a külső hatások eredményeképpen alakul ki. Már korai éveinkben is képesek vagyunk a körülettünk lévők gesztusainak, mimikáinak leutánzására. Az évek elteltével nem történik más az empátia során sem. Beleképzeljük magunkat a másik helyzetébe és együttérzünk vele, sokszor nem is tudatosan, hanem ösztönösen. 
 
A konfliktus során saját világunk csap össze a másik ember világával, miközben érvényesíteni akarjuk akaratunkat, autonómiánk megőrzésére is törekszünk. Konfliktusaink megoldásához nyugodt körülmények között kialakított beszélgetés szükséges, melyben a másik megértésére és egymás véleményének elfogadására kell törekednünk.  Ha a felek fejlődésre, pozitív változásra törekszenek a konfliktus építheti a személyiséget és a kapcsolatot is, viszont a meg nem értettség rombol. A harmónia kialakításához sokat segíthet az, ha felvesszük a másik testhelyzetét illetve a lélegzetvétel ritmusát. 
 
Az interperszonális konfliktusok során különböző megoldási módok és különböző szerepek kialakítása jellemző. Egy komplementer kapcsolatban az egyik fél alárendelődik a másiknak, így a konfliktus során is az alárendelődés lesz domináns. A gyengébb fél könnyen belesimul a másik véleményébe és álláspontjába. Ez magával hozhatja a konfliktuskerülő magatartást és a ki nem mondott sérelmek eredményeképpen az elfojtott feszültség testi tünetekben nyilvánulhat meg. Ennek ellentettje a konfliktuskiélező személyiség, aki addig alakítja a szituációt, míg szimmetrikus versengő helyzetet hoz létre, amiben a győzelemre törekszik a másikkal szemben. A szimmetrikus együttműködő kapcsolatra szinkronitás és a harmónia jellemző, ahol a felek nem egymás ellen vannak, hanem egymás segítésével, kooperációjával próbálják megoldani a helyzetet. 
 
Vitakultúránk dönti el, hogy melyik viselkedési stílust követjük: kiélezünk, elkerülünk vagy kiegyenlítjük e egy helyzetet. Kiélezés esetén versengünk egymással és a cél a győzelem a másik felett. Elkerülés esetén könnyen válhatunk szorongóvá, elraktározódnak sérelmeink, felhalmozódnak rossz érzéseink, melyek meglepetésszerűen törnek majd elő belőlünk, önmagunkat és környezetünket is meglepve. A konfliktusok osztályozása során megkülönböztethető hatalmi konfliktus, ahol a másik feletti kontrollra törekszünk, tárgyalási konfliktus, mely a munkahelyen törhet ki. A szocioemocionális konfliktusok során hitünk, önérzetünk védése kerül előtérbe, így érzelmileg túlfűtöttek lehetünk. A létrejött közeg szempontjából beszélhetünk párkapcsolati, családi illetve extrafamiliáris konfliktusokról is. 
 
De akármilyen konfliktusról legyen is szó, a legfontosabb, hogy a másik meghallgatásával, megértő közeg kialakításával próbáljunk meg felülkerekedni egy problémán. A békét a konfliktusaink kezelésével érjük el, mert a konfliktusok megélése, az empátia és a kommunikáció jobb emberré tehet minket, ha nem csak önmagunkra, hanem a másikra is tekintettel vagyunk, illetve megérteni törekszünk az érzelmeinket is. 
 
Felhasznált irodalom: Bagdy Emőke: Kommunikáció, empátia, konfliktuskezelés. In.: Gutman Bea (Szerk.) (2011): Hidak Egymáshoz. Budapest, AduPrint Kiadó és Nyomda Kft. (117-176)

 

A blogbejegyzést SKOPERDA MÁRTA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK