=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Hazugságok - Mi szükség rájuk?
KÓCZÁN BALÁZS
KÓCZÁN BALÁZS
- 2017. 03. 17. 12:03

csuri.jpg

  A világban a hazugság, a megtévesztés általános jelenség, nem csak az ember, hanem az állatok (az álcázás révén) és a növények (a beporzási stratégiáik) is élnek a megtévesztés lehetőségével. De miért is tesszük ezt? Mi szükségünk van rá?

 Mindenekelőtt tisztázzuk a hazugság fogalmát. Kozák Gyula szociológus megfogalmazásában „hazudni annyit jelent, mint mással vagy másokkal olyat elhitetni, ami nem igaz”. Ezen felül azt is be kell látnunk, hogy senki sem szent, valamilyen mértékben mindenki szokott hazudni, mivel a hazugság mindennapi életünk szerves részét képezi, és akármennyire is szeretnénk elkerülni, képtelenek vagyunk rá. Az állatoknál és a növényeknél elsősorban a fajfenntartás a fő motivációja eme tevékenységnek, az emberek esetében azonban számos más oka is lehet. A folyamat hátterében általában a menekülés áll, azonban hogy pontosan mi elől is menekülünk, arra sokféle magyarázat lehetséges.

 
Az egyik leggyakoribb ok a félelem, pontosabban a büntetéstől való tartás. Az igazság ebből fakadó torzítása már gyermekkorban megjelenik, hiszen a gyermek előbb-utóbb megtapasztalja, hogy ha beismeri egy más számára nem elfogadható cselekedetét, akkor büntetés jár érte. Ennek hatására bekapcsol önvédelmi reakciója, és ezért leggyakrabban csak elhallgatja az igazságot, ritkább esetben valótlan állítással áll elő.

Egy másik gyakori eset a kegyes hazugság, amikor nem saját magunk, hanem „mások érdekében” hazudunk. Ez a fajta hazugság is megjelenik már gyermekkorban, hiszen a gyermek megtanulja, hogyha rosszat tesz, akkor a szülő ideges lesz, netán szomorú is, ezt pedig általában szeretné elkerülni.

A hazugság egyik leggyakoribb oka az elvárásoknak való megfelelési vágy, vagy még inkább a megfelelési kényszer; világunkban egyre inkább teljesítményük alapján ítélik – és bélyegzik – meg az embereket. Ez az elvárás már az iskoláskortól kezdve megjelenik, így nem meglepő, hogy ez a motiváció is már megjelenik a gyerekeknél.

A hazugság egy sajátos esete a színlelés. Rengeteg motivációja lehet, ám a leggyakoribb az, hogy mást megvédjünk a csalódottságtól. A hazugság ezen formáját már hároméves kortól megfigyelték a kutatók, de ez a képességünk korunkkal együtt fejlődik. A színlelés másik fő motivációja a figyelem felkeltése lehet; ez alatt érthetjük, amikor baráti társaságokban kiszínezzük történeteinket, hogy mi is sokszínűbbnek tűnjünk, és ezáltal érdekesebbnek is. Ezzel azonban nagyon vigyázni kell, mert ha kiderül hazugságunk, a társaság többé nem fog hinni szavunknak, különösen, ha hazugságok tömkelegét építjük magunk köré, az később pszichiátriai esetté is válhat.

A felmérések alapján eltérést tapasztalhatunk a hazugságok fajtái között a nemek tekintetében. A férfiakra jellemzőbbek az önző hazugságok, azaz inkább akkor hazudnak, ha saját céljukat kívánják érvényesíteni, míg a nők inkább a „kegyes hazugság” indokán ferdítik el gyakrabban a valóságot. A kutatók összességében azt állapították meg, hogy a nők sokkal komolyabban veszik a hazugságot, mint férfitársaik.

Természetesen nem létezik olyan számunkra is elérhető technika, amellyel teljes bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy valaki hazudik nekünk, azonban vannak bizonyos külső és belső jelek, amelyek segíthetnek abban, hogy legalább gyanakodjunk.

Geszvein Erika pszichológus szerint az egyik ilyen legismertebb külső jel az lehet, ha valaki nyíltan kerüli a szemkontaktust, főleg, ha ezt beszéde egy bizonyos szakaszán teszi. Árulkodó lehet a megnövekedett hangerő és a beszédritmus gyorsulása is, akárcsak a lassan kialakuló, nem spontán (azaz az erőltetett) mosoly. A testbeszédben a keresztbe tett végtagok (mint az elzárkózás, a védelem szimbóluma) lehet gyanús, akárcsak a feszes testtartás, de a túlzó gesztusok is elgondolkodtathatnak minket. Az eltúlzás természetesen a beszédre is igaz, tehát amikor valaki nagyon bizonygatja igazmondását, már az is figyelemre méltó.

Megállapíthatjuk tehát, hogy mindenki hazudik valamilyen mértékben, valamilyen motiváció által. Te milyen gyakran teszed, és miért?

 

A blogbejegyzést KÓCZÁN BALÁZS pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK