=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Pszichológiai tévhitek I. - A fejlődés és az öregedés mítoszai
SKOPERDA MÁRTA
SKOPERDA MÁRTA
- 2017. 03. 17. 12:10

100.jpg

 A pszichológia életünk minden területét átszövi. Hétköznapi problémáinkra a televíziós műsorok, a filmek, az interneten olvasható anyagok nyújtanak segítséget, jobbnál jobb tanácsokat adva. Legalább is mi így hisszük. De ha az elénk tett tények mögé nézünk, akkor rájövünk, hogy számos kijelentés féligazság, de még az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem igaz. Csak töredékes információk elterjedése, amelyek bebetonozott tényekként jelennek meg az emberek tudatában. A következő sorokkal a fejlődés és az öregedés legelterjedtebb mítoszairól hullik le a lepel.

 Mozart-hatás


Három kutató, az 1993-as az amerikai Irvin Kaliforniai Egyetemen zajló kutatás alapján bebizonyítottnak tekintette, hogy Mozart zenéje növeli a teljesítményt a téri gondolkodásra irányuló feladatokban. Ezt követően egyre népszerűbbé vált a Mozart-hatásnak elnevezett jelenség, amely az intelligencia és az intellektuális képességek fejlődésére van hatással. Szinte minden területre begyűrűzött Mozart például az edzőtermekbe, de még a törvényhozásba is. (Zell Miller Georgia állam kormányzója ingyenes CD-t adott az újszülötteknek) De a jelenség nem teljesen állja meg a helyét. Először is, a kutatást főiskolásokkal végezték és azóta sem tértek ki a csecsemőkre, ennek ellenére a fiatal korosztály körében is alkalmazzák a módszert. Továbbá a megismétlő kutatások nem bizonyították egy esetben sem a Mozart- hatás ilyen jellegű eredményeit. Töredékes igazság van a zene és a teljesítmény változása között, viszont ez csak rövidtávú. Egy 2001-es kutatásban háromféle zenével végezték el a kísérletet A végeredmény az lett, hogy a felemelő zene magasabb érzelmi állapotot váltott ki, ami jobb teljesítményhez vezetett. Tehát alapvetően nem Mozart nagyszerű zeneművei, hanem a zene típusa határozza meg a teljesítmény változását, ami ráadásul nem is hosszú, hanem rövidtávon fejti ki hatását.
 
A kamaszkor és a pszichológiai zavarok

Anna Freud (a kiváló pszichoanalitikus, Sigmund Freud lánya) azon az állásponton volt, hogy a kamaszkor megbontja a rendes fejlődést, így a serdülő felnőtt korában pszichológiai problémákkal fog szembesülni. A mai vélekedés is hasonló, mert a kamaszkort hajlamosak vagyunk a lázadás, konfliktusok, feszültség korszakának tekinteni, amit alá is támasztanak a népszerű filmek, könyvek is, például J.D.Salinger Zabhegyező-je. Igaz, hogy a tinédzserek a kamaszkor szakaszában tipikus problémákkal találják szembe magukat, mint a szülőkkel való konfliktusok, hangulatingadozások és kockázatkereső viselkedés. Azonban pszichológiai eredetű megpróbáltatások a kamaszok kis csoportját érintik csupán, ráadásul különböző kultúrájú társadalmakban végzett felmérések megvilágították, hogy a nyugati társadalmak tinédzserei hajlamosabbak ilyen viselkedésekre, ami magyarázható azzal, hogy a japán vagy az indiai szülők jobban felnőttnek tekintik serdülő gyermekeiket, akik így nem is lázadnak. A pszichológiai zavarok, mint a depresszió vagy az antiszociális viselkedés lehet manipulatív, figyelemfelkeltő funkciójú is, azonban rögtön ne tekintsük a felmerülő problémákat tinédzserkori jellegzetességnek, mert lehet, hogy mindenezek ellenére komoly baj áll a háttérben. 
 
Az életközépi válság

Az ember 40-es és 50-es éveihez érve átértékeli az életét, önértékelési válsággal, zavarral küzd, szembesül az élet mulandóságával és mindent, amit addig még nem tett meg, véghez akar vinni. Ezt a jelenséget nevezik életközépi válságnak. De tényleg van ilyen? A média természetesen most is kifogyhatatlan ötletekkel áll elő, hirdetve, hogy le lehet győzni ezt az állapotot és nincs ok aggodalomra. Azonban ez a jelenség is egy mítosz, habár van igazságalapja. Erikson pszichológus megállapította, hogy a felnőttkor közepe táján, sokan értelmet, célt, irányt keresnek életükben, önértékelési válság következik be. De nem csak ebben a korban jelentkezik ilyen krízis, hanem lényegében minden évtizedben találkozhatunk ilyennel. A sztereotípiákkal ellentétben a 40-60 évesek közötti felmérésekből kiderül, hogy úgy érzik, maguk irányítják az életüket és teljesen elégedettek vele. A ténylegesen megélt krízisek gyakorisága nem ad okot arra, hogy elterjedt jelenségnek tekintsük az életközépi válságot, sokkal nagyobbak az erre irányuló félelmek. 

Időskori szenilitás és elégedetlenség

Az idősekkel kapcsolatosan kialakuló sztereotípiák még gyermekkorban megjelennek a mesék idős figuráival. Az öregedés folyamata negatívan jelenik meg, olyan kifejezésekkel párhuzamba hozva, mint a magány, felejtés, kedvetlenség. A média újra „segítségünkre” van abban, hogy félelmet keltsen bennük az öregedéssel kapcsolatosan. A 60-65 évesek között végzett számos kutatás azt bizonyítja, hogy nem hozható szoros összefüggésbe az idősekkel az elégedetlenség és a szenilitás. Az idősebbek sokszor boldogabbnak érezték magukat a fiatalabbaknál, illetve a depresszió is főleg 25-45 éveseket érinti leginkább. A depresszió nem biológiai öregedésre, hanem egészségügyi problémákra vagy a másik elvesztésére vezethető vissza. Az emlékezetromlás természetes jelenség, a súlyos memóriazavar pedig nem tartozik tipikusan az öregedéshez, mint ahogy a köztudatban elterjedt. Bizonyos képességek hanyatlásnak indulnak a kor előrehaladtával, ami aktív tevékenységekkel, mint a sporttal vagy a rejtvényfejtéssel lassítható. Az az elképzelés is, hogy az idősebb korosztályok tagjai nem érdeklődnek az új technikai vívmányok után téves, mivel ugyanolyan hatással lehet rájuk is, mint a fiatalabbakra.
 
 
Felhasznált irodalom: 
Lilienfeld, S. C-Lynn, S. J. –Ruscio, J.-Beyerstein, B.L (2010): 50 pszichológiai tévhit. Budapest. Partvonal Könyvkiadó. (68-85)

 

A blogbejegyzést SKOPERDA MÁRTA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK