=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A Költészet Napja
Szekeres Veronika
Szekeres Veronika
- 2017. 03. 17. 13:07

Toll.jpg

„Hiába fürösztöd önmagadban,

Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”
József Attila: Nem én kiáltok


Április 11. – József Attila, jeles költőnk születésnapja, és a Magyar Költészet Napja. Ki ne emlékezne, hogy általános- és középiskolákban minden évben ezen a napon szavalóversenyeket tartottak, amelyeken szerepelnünk kellett, ha jók voltunk, ha nem? Nos, ez az ünnep 1964 óta a miénk, Magyarország sajátja. S hogy miért pont József Attila születésnapja ihlette? Íme (a teljesség igénye nélkül)!

„Minden, ami költészetünkben addig volt, beleolvadt József Attilába; minden, ami azóta van, vele kezdődik.” (László Zoltán, Literatura.hu) Munkás szülők gyermekeként jött világra 1905. április 11-én. Édesapja korán elhagyta a családot, Attila 3 éves volt. Onnantól kezdve édesanyja kemény küzdelmek árán próbálta fenntartani a családot, gyermekeinek mindent megadni, nem sok sikerrel. 1910 februárjában a Gyermekvédő Liga gondjaira bízta két kisebb gyermekét, Etelt és Attilát, akik márciusban Öcsödre kerültek nevelőszülőkhöz. Ez meghatározó az akkor 5 éves kisfiú identitásformálódásában, mivel ideiglenes szülei szerint nem létezik az Attila név, ezért Pistának szólították. Viszont nem sok idővel később Attila hun vezérről szóló olvasmányok kerültek kezébe, amik mégis megerősíthették identitását. Sokat hányódott élete során, állandó megélhetési gondjai voltak, de sokat segített családján. Mikor 1914 végén kiderült, hogy édesanyja, a drága Mama rákos, még inkább részt kellett vállalnia a család fenntartásában. Mindeközben ő is gyakran betegeskedett. Irodalmi érdeklődése, tehetsége azonban korán bontakozott, rokonai támogatták ebben, kitartásával pedig eljut az érettségiig, sőt, egyetemre is beiratkozik. A proletariátus legaljáról küzdötte fel magát szellemi magaslatokba…

József Attila az Ady Endre utáni magyar költészet vezető alakja, világirodalmi zsenivé nőtte ki magát. A szocialista világköltészet példamutatója, a XX. század eszméinek egyik legjelentősebb lírai kifejezője. Mindössze 32 évet élt, de élete utolsó napjaiban is remekműveket írt (Talán eltűnök hirtelen…; Karóval jöttél…; Ime, hát megleltem hazámat…). Ugyanakkor nélkülözésre, üldöztetésre és meg nem értésre volt ítélve. Felemésztette a belülről fenyegető őrület, a kívülről fenyegető világőrület, a fasizmus, s végül a reménytelenség utolsó akkordjaként öngyilkos lett.

Oldalakat lehetne írni életének periódusairól, történéseiről, eseményeiről, irodalom órákon is legalább egy hétig foglalkoztunk a nagy költővel. Olvashatjuk saját önéletrajzát (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/curric.htm), és számos internetes oldal is részletesen foglalkozik életével, személyével, pályaművével. Ezekkel nem célom untatni az olvasót. Viszont az tény, hogy a posztumusz Baumgarten- és Kossuth-díjas költő nemzetközi hírű – angolul, németül, lengyelül is jelentek meg fordítások műveiből, számos művészeti ágban és a köznapi életben is megemlékeznek róla (szobrászat, emlékművek, utca- és intézménynevek stb.).

2005-ben, születésének 100. évfordulójára a Magyar Rádió összeállított egy gyűjteményt a költőtársai megemlékezéseiből: „A szenvedés lenne a kulcs a költészethez? Kattan az ajtózár, benyitunk: a lélek, mint a szétdobált lakás, honnét sietve távozott a lakó; egymás hegyén-hátán a gyermekévek, kudarcok, szerelmek; szellem hogyha  járt is ott előttünk, kihúzott a kulcslyukon. József Attila őrült naplójában semmi magyarázat arra, hogy egy rögeszmés beteg hogy írhatta meg az Ódát? Kit nem küldött vissza a boltba az anyja? Kit nem vertek össze ostorszíjjal a Föld poros udvarán? A lélekbúvár díványán csak a kóreset fecseg. [...] … és a határtalan sötéttel megrakott tehervagon lassan mozgásba jön, csikorognak a csontok és a csillagok, s arcunk fölött egy vasutaslámpa Napja, fülünkben a fű hullámzó harsogása, az évszakok hangsúlyával tagolt beszéd.” (Orbán Ottó)

Ezek után véleményem szerint érthető, miért pont ő. Nagyon élt, nagyot alkotott. Bár ellentmondásokban bővelkedő életútja volt, és örökös (ki)útkeresés jellemezte pályáját, méltán ünnep az ő születésnapja. Ez alkalomból országszerte (Budapest, különösen Ferencváros - születése és gyermekkora helyszíne, Siófok, Győr…), sőt, még Szlovákiában is (Nagykapos) koncertek, szavaló-, rajz- és egyéb irodalmi versenyek, különböző családi programok éltetik a költőt és Magyarország irodalmi nagyjait. Érdemes részt venni ezeken, mert saját élménnyel könnyebben átélhető az, amit az irodalom ad a műveltségünkhöz, az életünkhöz.

Néhány programajánló:

A Magyar Költészet Napja a Ferencvárosban

Főnix Színházi Műhely - A Magyar Költészet Napja 2011
Gyerekszínház - Április 11. A Magyar Köétészet Napja
Siófoki Fürdőegylet
A magyar költészet napja Nagykaposon
A magyar Költészet Napja Győrben


Források:


wikipedia.hu
magyar-irodalom.elte.hu
literatura.hu

 

A blogbejegyzést Szekeres Veronika pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK