=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A kötődés és a család szerepe a gyermek életében I. rész
SZEKERES VERONIKA
SZEKERES VERONIKA
- 2017. 03. 08. 14:09

timthumb (22).jpg

 Napjainkban, az élettársi viszony kontra házasság korában egyre nagyobb hangsúlyt kap az a kérdés, hogy mikortól család a család. Ha két ember szereti egymást, és elköteleződik a másik iránt, de nem feltétlen kell, hogy házasságra lépjen? 

 Vagy „csak a hagyományos” módon, házasság által válnak családdá? Esetleg „elég”, ha van egy gyermek, akiről gondoskodnak, akit együtt nevelnek, de nem feltétlen kell, hogy közös gyermekük legyen? Vagy talán csak a közös utóddal „rendelkező” párok tekinthetők családnak? 

Az utóbbi években egyre inkább kezd megdőlni a család, mint olyan intézmény fogalma, ami biztonságot, papír általi köteléket és elköteleződést, (anyagi) felelősségvállalást (is) ad mind a (szülő)párnak, mind a gyermeknek. Pedig nem szabadna elfeledkeznünk arról, hogy a család félig zárt rendszer, mely védelmet nyújt a veszélyektől, képes az esetleges krízisekből kilábalni, önmagát újjászervezni és gyógyítani. Akkor is, ha az egyre jobban felkapott statisztikák szerint a házasságok több mint fele válással végződik. A család szükséges ahhoz, hogy a gyermek megtapasztalja első kapcsolati kötelékeit, az első, ősbizalomnak nevezett biztonságérzetét, amihez nem elég egy szóban kimondott, hivatalosan és papíron nem hitelesített „igen”.

De mit is takar a család fogalma? Ez egy olyan dinamikus rendszer, melyben az elsődleges szocializáció folyamata megtörténhet. Ez által az interakciós tanulási folyamat révén sajátítja el az egyén a társadalomhoz, beilleszkedéshez, együttéléshez elengedhetetlen normákat, szabályokat. Továbbá a család támogató funkciót is betölt, mely mind az érzelmi, mind a kontrollhatást és az önértékelést is magában foglalja. A családtagok véleményezik egymás viselkedéseit, útmutatást adnak egymásnak, és az érzelmi teherbírást is növelik egymásban. Ugyanakkor nem gátolja külső hatások beáramlását, amik ahhoz szükségesek, hogy egy adott közösség önállóbbá váljon.

A kötődésnek és a szülőknek jelentős szerepe van abban, hogy a gyermek hogyan tapasztalja meg a világot, a szűkebb és tágabb környezetében élő embertársait. Az egyén és a család közötti viszonyt az anya-gyermek között kialakult kötődés tehát nagyban befolyásolja. Hiszen ahogy az anya viszonyul gyermekéhez és fordítva, az nagyban alakítja a szülők, az apa-gyerek és így az egész család közti kapcsolatot. A kötődést a legegyszerűbben és legjobban szoros érzelmi kapcsolatként nevezhetjük meg, ami szeretettel és ragaszkodással jár együtt. John Bowlby angol pszichiáter, a fogalom megalkotója szerint a kötődés nem más, mint közelség keresése és fenntartása egy másik személlyel. Mindennek az alapja a csecsemőkori kötődési mintázat.

Ezt alapul véve Mary Ainsworth, kanadai pszichológus, akinek fő területe a fejlődéslélektan volt, ezt vizsgálta az Idegen Helyzet Teszttel: a kutatásban résztvevő babák először édesanyjukkal együtt vannak egy teremben, majd édesanyjuk kimegy, és egy idegen, nem kötődési személlyel maradnak rövid ideig, végül visszatér édesanyjuk a vizsgálati helyiségbe. Mindhárom helyzetben megfigyelték a babák reakcióit és viselkedését. Ezek alapján három kötődési típust különítettek el: a biztonságosan kötődőt; az ambivalens, szorongó-ellenálló típust és a szorongó-elkerülő típust. Az első típusba olyan gyermekek tartoznak, akik szabadon fedezik fel környezetüket, érdeklődnek az idegenek iránt is akkor, mikor édesanyjuk jelen van, de mérgesek, ha anyjuk kilép a teremből, és boldogok, mikor visszatér a szülő. Ők azok, akiknek megvan az biztos tudásuk, hogy édesanyjuk érzelmileg és fizikailag is elérhető akkor, mikor szükségük van rá, és szükség esetén visszatérhetnek hozzá, mert segít nekik és biztonságot ad.

Az a gyermek, akire a második kötődési mintázat jellemző, szorong a környezet felfedezésétől és az idegenektől akkor is, mikor édesanyjuk jelen van. Mikor kifelé indul a teremből, a baba bánatos lesz, viszont mikor visszatér, a gyermek ambivalensen viselkedik: egyrészről keresi a mama közelségét, a vele való interakciót, amikor azonban megkapja a kellő figyelmet, előfordulhat, hogy ellöki magától vagy eltávolodik. Ez olyan anyai viselkedés által alakulhat ki, mikor az anya saját feltételei szerint elkötelezett gyermeke iránt, pl. csak azután fordul figyelemmel a gyermek igényei felé, mikor befejezte az elkezdett tevékenységet (mosogatást, vasalást, teregetést stb.).

Végül a harmadik kötődési mintázatba tartozó gyerekek elkerülik, vagy figyelmen kívül hagyják gondozójukat, nem mutatnak különösebb érdeklődést sem az idegen iránt, sem a megváltozott helyzet iránt (hogy az édesanyjuk elhagyja a termet). Elfuthat gondozójától, vagy ha felveszi őt, nem fog szorosan hozzásimulni. Nem mutat nagy érzelmi különbséget gondozóval és idegennel szemben. Ez a típus a kevésbé függő gondozási stílusból alakulhat ki. Előfordulhat, hogy a gyermek igényei gyakran nem teljesülnek, elhitetve a gyermekkel, hogy igényeinek kifejezése nincs hatással a gondozóra.

A kötődéselméletek szerint a csecsemőkori kötődési stílus a felnőttkorban megismétlődik. A felnőttkori jellegzetességek megfigyelhetőek a partnerkapcsolatban: a biztonságos kötődésű személynél boldogabb, megbízhatóbb, hosszabb szerelmi kapcsolat; tartós, valóságos érzés, kölcsönösen függő, elkötelezett, bizalomra épülő szerelmi kapcsolat van jelen. Az ambivalens kötődésű személynél hullámhegyek és ~völgyek jellemzőek a szerelemben, gyakori a féltékenység; gyakran szerelmesek, de nem tartósan, elvakult, függő kapcsolat az övék. Aki elkerülő kötődési stílussal rendelkezik, az ritkán szerelmes, szerinte a szerelem nem lehet tartós, és kritikus partnerével szemben.

A fentebb leírtakra alapozva elmondható tehát, hogy a szülői kötődés fontos szerepet játszik a gyermek személyiségfejlődésében és szocializációjában is. A szülők képesek védelmet, biztonságot, támaszt nyújtani utódjuknak akkor is, amikor még ez a kapcsolat és a bizalom egyoldalú. Az apa- anya-gyermek kapcsolat minősége előfeltétele a társadalmon belüli kapcsolatoknak. De ahhoz, hogy mindez egészségesebb és emberibb legyen, és a gyermek teljes értékű és érett felnőtté váljon, szüksége van teljes értékű anyára és apára, valamint a szülők feltétlen szeretetére, hiszen „a szülői szeretet hiánya azzal a következménnyel jár a gyermekeknél, hogy önmagukat sem tudják szeretni igazán, s bizalmatlanok lesznek az élettel szemben.”



Forrás:
Bodonyi Edit – Busi Etelka (2006): A gyakorlati pedagógia néhány alapkérdése. Család, gyerek, társadalom. Bölcsész Konzorcium, Budapest, 
MEK - Bodonyi Edit: Család, gyermek, társadalom
Cole, Michael and Cole, Sheila (2006): Fejlődéslélektan. Osiris Könyvkiadó, Budapest
Kónya Zoltán dr. (2001): Különlegesen egészséges családok. Szabadság, Budapest, 
www.terapeuta.ro
Zsolnai Anikó (2001): Kötődés és nevelés. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest
Idézet: Jung, C. G. (1995): Gondolatok az apáról, az anyáról és a gyermekről. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 7. oldal

 

A blogbejegyzést SZEKERES VERONIKA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK