=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Hit, spiritualitás, pszichológia
KONCZ-KANYÓ GABRIELLA
KONCZ-KANYÓ GABRIELLA
- 2017. 03. 08. 14:10

timthumb (23).jpg

 A vallás és a hit is két olyan kivételesen emberi jelenség, amit a pszichológia már évtizedek óta vizsgál. Ugyanakkor sok esetben olyan eseményekkel, történésekkel találkozunk, amelyekre nincs pszichológiai magyarázat. A populációnk 1/3-a számolt be vallásos élményekről, ill. nem egy olyan meggyőződés létezik, amelynek semmiféle racionális alapja nincs. Jobban meg kell tehát ismernünk, és meg kell értenünk ezeket a jelenségeket.

 A vallást, hitet, spiritualitást különféle aspektusokból vizsgálhatjuk meg. Hogyan változott a történelem folyamán, milyen eltérések vannak a kultúrák között, a kognitív tudomány hogyan viszonyul hozzájuk, és hogyan próbálja mérhetővé tenni. Milyen szerepet játszanak egy terápiás kapcsolatban, vagy akár a személyes életünkben. 

Néhány pszichológus a vallásos jelenségek okait kutatta, korrelációkat keresett, hátha ezáltal magyarázatokat talál. De ez nem ilyen egyszerű. Be kell látni, hogy a tudomány ebben a témában csak részleges sikert érhet el. Meg tudjuk magyarázni a vallásos jelenséget a társadalmi folyamatok feltárásával, úgy, mint a szocializációt, vagy a konformitást, viszont nincs magyarázatunk a vallásos élményekre és áldozatokra. Greeley 1992-es mérése szerint Nagy-Britanniában a lakosság 69 százaléka hisz Istenben, 55 százaléka a halál után életben, és 28 százalék hisz a pokol létezésében. 2009-ben, 17 év elteltével Csof és munkatársai készítettek egy olyan tanulmányt, amelyben a nyugati társadalom „spirituális – de nem vallásos” rétegének kialakulását vizsgálták. A kultúraközi mérések eredményei azt mutatják, hogy az amerikai válaszadók 40 százaléka, míg a német válaszadók 20 százaléka tartozik ebbe a csoportba. 

Spirituális vagy vallásos? 

Koening és munkatársai 2001-ben megjelent könyvében egy összehasonlítást mutat be a vallás és a spiritualitás között. Az ő definíciójuk szerint az utóbbi inkább individualista, mint kollektivista;  jobban az érzelmekre fókuszál, mint a gyakorlatra; inkább belülre irányul, mint kívülre; inkább informálisabb mint magasan strukturált, az önmegvalósítás fontosabb, mint az áldozati igények és kötelességek; és sokkal kevésbé autokratikus, mint a vallás. 

Sok kutatás indult, vagy van folyamatban ebben a témában, viszont ezek főleg a keresztény hitet vizsgálják, és sokkal több olyan tanulmányra lenne szükség, amely a nem-keresztény hitvilágot helyezi a középpontba. A buddhizmusban és más keleti vallásokban az elméletek, és a bennük való hit kevésbé fontos. Sokkal inkább a meditáción, az elmélyülésen van a hangsúly, egy teljesen más életfilozófiát feltételeznek, mint a nyugati vallások. 

Ha a szociálpszichológia szemszögéből vizsgáljuk, akkor tekinthetjük a vallásos hitet egy attitűdnek, amelynek van kognitív, viselkedési, és emocionális komponense. A kognitív komponens esetében érdemes megemlíteni a kognitív disszonanciát (egy szociálpszichológiai elmélet, melyet Leon Festinger amerikai pszichológus alkotott meg 1957-ben. Az elmélet alapgondolata, hogy amikor valamilyen új információ vagy tapasztalat ellentmond a korábbi elképzeléseknek vagy ismereteknek, akkor disszonanciát, belső feszültséget élünk át. Ez a disszonancia szorongáskeltő állapot, melyet csökkenteni igyekszünk). Mindannyian jól ismerjük a világvége-jóslatokat. Ezeknek közös jellemzője, hogy áltaálban van egy dátum, ill. egy mód, ahogyan ez végbemegy ('a következő aktuális 2012-ben lesz'). Miért jelent ez feszültséget? Mert ha nem válik valóra a jóslat (ahogyan az általában történni szokott), akkor azok, akik mélységesen hisznek benne elkezdenek másfajta magyarázatokat keresni – vagy még több támogatót - , és elkönyvelik, hogy az adott esemény máskor, vagy más módon fog bekövetkezni.    

Az érzelmi komponens a vallásos élményekhez köthető, mivel ezeket sokan érzelmi élményeknek is jellemzik. Megállapították, hogy a vallásos élmény létrejöttéhez a megfelelő lelkiállapotban, és környezetben kell lennünk, illetve rendelkeznünk kell egy megfelelő vallásos szocializációval. Nézzük a viselkedési komponenst. Legtöbbször a szélsőségekkel találkozunk. Sajnos az egyik szélsőséget a vallási háborúk képviselik, amelyek során különböző világnézetű emberek a vallásuk nevében pusztítják egymást, és az országukat. A másik szélsőség a vallási fanatizmus, amely már túlmutat az optimális határon.
Vannak olyan viselkedési elemek, amelyek mindenki által ismertek. Az imádkozás, a rituálék, szertartások mind nagy jelentőséggel bírnak. 

Milyen hatással van a vallás az életünkre?


Moberg és Taves (1965) elég erős kapcsolatot találtak a vallásosság, és a boldogság között, viszont főleg idősek, és szociálisan elszigetelt emberek esetében. A legnagyobb hatása viszont annak van, hogy a vallásos emberek optimistábbak a jövőt illetően, és kevésbé tartanak a haláltól. 
Egy 1999-es amerikai tanulmány azt mutatta, hogy a vallásos emberek jobb egészségnek örvendenek, és 7 évvel tovább élhetnek a nem vallásosakkal szemben. Ennek főleg az az oka, hogy jobban odafigyelnek az egészséges étkezésre, nem isznak, nem dohányoznak. Egymást nagyon sok mindenben támogatják, sokkal erősebb szociális hálóval rendelkeznek és a szertartások pozitív érzéseket keltenek, ezek pedig jó hatással vannak az immunrendszerre.
A proszociális viselkedést is segíti a vallásos attitűd, a kutatások azt mutatják, hogy egy vallásos ember háromszor annyit adakozik, mint egy nem vallásos. 

És mi a helyzet a negatív hatásokkal?


Az egyik ilyen az előítéletesség. Megjelenhet a kisebbségekkel szembeni előítélet, ugyanakkor ez sok esetben görbe vonalú, tehát sok vallásos ember éppen kevésbé előítéletes, mint a többiek (Schverish&Havens, 1995).
Beszélhetünk még a szűklátókörűségről, amennyiben más vallás, vagy más ember eltérő meggyőződését nem ismerik el - de ez sem érvényes minden esetben (Rokeach, 1960).

Sok oldalról jártuk körül ezt a témát, azonban még nagyon sok kérdés maradt megválaszolatlanul.  A pszichológiai kutatások választ adnak nagyon sok kérdéskörben, viszont továbbra is lesznek olyan élmények, tapasztalatok, amelyekre nincs racionális magyarázat. Ezt is el kell fogadnunk.
 Úgy gondolom a legfontosabb az, hogy különböző meggyőződésekkel rendelkező emberek vagyunk, és ezért tisztelnünk kell egymást. Lehetünk vallásosak, vagy ateisták, az a lényeges, hogy úgy éljük az életünket, ahogy az nekünk a legjobb.



Források:
Argyle, M. (2002). State of the art: Religion; The Psychologist, Vol. 15. No. 1.
Argyle,M. (2000). Psychology and religion:An introduction.London:Routledge.
Colicutt, J. (2011). Psychology, religion and spirituality. The Psychologist, Vol. 24. No. 4. 
Csof, R-M., Hood, R., Keller,B. et al. (2009). Deconversion. Goettingen: Vandenhoech & Ruprecht. 
Greeley,A.M.(1975).The sociology of the paranormal.London:Sage. 
Koneing, H., McCullough, M&Larson, D. (2001). Handbook of religion and health. New York: Oxford University Press
Moberg,D.O.& Taves,M.J.(1965).Church participation and adjustment in old age. In A.M.Rose and W.A.Petersen (Eds.) Older people and their social world pp.113–124).Philadelphia:F.A.Davis.
Rokeach,M.(1960).The open and closed mind.New York:Basic Books. 
Schverisch,P.G.& Havens,J.J.(1995). Explaining the curve in the U-shaped curve.Voluntas,6,203–225. 
Wikipedia

 

A blogbejegyzést KONCZ-KANYÓ GABRIELLA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK