=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Vissza a gyökerekhez? - Őseink gyógymódjai és napjaink betegség-gyárosai II. rész
SZÁMEL SZILVIA
SZÁMEL SZILVIA
- 2017. 03. 08. 14:11

sztetoszk.jpg

 Cikkünk első felében a magyar népi gyógyító hagyományokról és betegségfelfogásról esett szó. Láthattuk, hogy a testi elváltozásokhoz, problémákhoz való viszonyulásunk nem csak a pszichológiai, hanem gazdasági-társadalmi hatásoktól sem mentes. Napjainkban a társadalom, sőt a média is igen erőteljes befolyást gyakorol arra, hogy hogyan viselkedünk, ha megbetegszünk: manapság a legtöbben már nem a gyógynövényekben és a gyógyító specialistákban bíznak, hanem az orvosokban és a különféle pirulákban.

 A gyógyítás területén a legnagyobb változások a XIX. században, az orvostudomány fejlődésével és az iparosodás megindulásával kezdődtek meg. Ekkoriban az orvosi szakma nagy tekintélyre tett szert, a szakemberek tudását már senki sem merte megkérdőjelezni, így az öngyógyítás lassan háttérbe szorult. Az iparosodás következtében a gazdasági profit, a munkaerő lettek a fő értékek, s a gyógyszerek megjelenésével a gyógyulás is egyszerűbbé, gyorsabbá vált. A gyógyszertárakból és házi patikákból lassan kiszorultak az öngyógyítás természetes szerei, mindehhez hozzájárult a nők munkába állása is, így szép lassan feledésbe merültek a házi gyógyszerek készítésének hagyományai.

Érdemes szót ejteni arról a jelenségről, amely napjaink betegségviselkedését nagyon meghatározza. Már a cikk első felében is történt utalás arra, hogy a betegség fogalmának jelentése tágabb lett napjainkra, hiszen manapság már az olyan elváltozásokat is, mint például a függőségek vagy az elhízás, betegségként kezelnek az emberek. Mi állhat ennek hátterében? A medikalizáció fogalmát használják annak a jelenségnek a leírására, hogy olyan állapotok kapnak orvosi elnevezést, amelyeket a hagyományos orvoslásban ideológiai, morális emberi természetből fakadóként értelmeztek (például az alkoholizmus). Ennek következtében olyan területek váltak orvosi konzultáció tárgyává, amelyeket korábban a család saját hatáskörében, hagyományosan kezelt, például szexuális élet, termékenység vagy a gyermek viselkedése. Egyesek azt feltételezik, hogy a medikalizálás mögött gazdasági érdekek is állnak, ezek közül sokan a gyógyszergyárak anyagi érdekeltségét emelik ki. A manapság elfogadott etikai elv szerint gyógyszert csak betegség kezelésére, kizárólag orvos rendelhet. A gyógyszergyáraknak és az orvosoknak éppen ezért érdekében áll minél több, az átlagostól eltérő állapot betegségként való minősítése, hiszen ily módon előtérbe kerül a probléma gyógyszeres kezelése. 

A gyógyszeripar különféle stratégiákat alkalmaz az új termékek iránti igény növelésére. Ebben nagy szerep jut a média információközvetítő és tudósító funkciójának, mely segítségével meggyőzik az embereket a betegség létezéséről, annak aluldiagnosztizáltságáról és gyógyszeres kezelhetőségéről. A tömegkommunikáció általi befolyásolásnak és meggyőzésnek egyre nagyobb szerep jut mindennapi életünkben, és ezt a gyógyszergyártó cégek is kihasználják.

 A modernizációval és a média úttörésével kapcsolatban megfigyelhető egy további változást is, mely szerint a szépség, egészség és fiatalság egyre inkább központi értékekké váltak, s így az emberek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek fiatalságuk megőrzésére és a betegségek megelőzésére. Gondoljunk csak bele, hogy míg régen az egészség-betegség témaköre csak akkor jutott központi szerephez a hétköznapokban, amikor valaki megbetegedett, ma már az egészséggel és a képzelt betegségekkel való foglalkozás a legtöbb ember mindennapjainak szerves részét képezi. Az egészség fogalma manapság magába foglalja a szépséget, a fiatalságot is, ennek köszönhetően napjainkban virágzik a wellness iparág, kelendőek a különféle ránctalanító kezelések, diéták.
Természetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy az orvostudományra igen is szükség van, hiszen vannak olyan komoly kórképek, ahol a hagyományos gyógynövények és rituálék már nem segítenek, hanem a betegségek gyógyszeres kezelést és orvosi beavatkozást igényelnek. Az sem probléma, ha napjaink embere egészségtudatosabban próbálja élni az életét, de fontos, hogy mindezt ésszerű kereteken belül tegye. 

Talán egy arany középút lenne az ideális a gyógyításban és a betegségekhez való viszonyulásban, hiszen gyógyító hagyományokban is vannak olyan értékek – gondolok itt a gyógyító-beteg humánus kapcsolatára, a természetes alapanyagok használatára – melyeket a mai orvoslásba és betegségfelfogásba is át lehetne ültetni. Példaként említhetjük például a kínai orvoslást, ahol elfogadják és alkalmazzák a modern és hagyományos orvostudomány eszközeit is, például a modern orvostudományi egyetemen a tananyag mintegy egy harmadát a hagyományos kínai orvoslás teszi ki, így a kettő integrációjával a kétfajta orvostudomány diagnosztikai és terápiás eljárásait is tudják alkalmazni. Szerencsére a nyugati kultúrák is egyre inkább felismerik a természetes anyagokban rejlő lehetőségeket, hiszen egyre inkább nő az érdeklődés a gyógynövények kémiai hatóanyagai iránt, szemben a szintetizált hatóanyagokkal. Mindenesetre reménykeltő, hogy a régi gyógyító hagyományok átvétele, alkalmazása lehet a modern orvoslás egyik új irányvonala is, s ez az új tendencia talán arra is hatással lehet, hogy az átlagemberek hogyan élik meg betegségeiket és a gyógyulás folyamatát.




Felhasznált irodalom:
Babulka P. (1995). Természetes anyagok a hagyományos és a modern orvoslásban. Természetgyógyászat, 1.-2. rész, január-február: tudományos melléklet
Kovács J. Dr. (2007). Bioetikai kérdések a pszichiátriában és a pszichoterápiában. Budapest: Medicina Kiadó.
Oravecz M. dr. (2008). A hagyományos kínai orvoslás klinikai hatásossága. 
Szántó Zs. Susányszky É. (szerk.) Orvosi szociológia. Budapest: Semmelweis Kiadó.

 

A blogbejegyzést SZÁMEL SZILVIA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK