=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Megszállottan, II. rész
KONCZ-KANYÓ GABRIELLA
KONCZ-KANYÓ GABRIELLA
- 2017. 03. 08. 14:28

 A cikk első részében a megszállottság produktív oldaláról olvashattak.  Az alábbiakban két magyar nőt szeretnék bemutatni, akik megvalósították mindazt, amire leginkább vágytak.

 Hosszú-Bardócz Éva sokáig építésznek tanult, de mindig is az alkotás érdekelte. Ma már saját stílusban, egyedi hangulatú kézműves tárgyakat készít, odaadással, magas fokú kreativitással. 2009-ben indította blogját ahol megismerhetjük a hátteret, a forrásokat, és beleshetünk a kulisszák
mögé. 

Újdonsült feleség, aki nemsokára világra hozza első gyermekét. Elhivatott, szenvedélyesen gyűjti az anyagokat és létrehozza belőlük azokat a dolgokat, amelyek egy kis örömet visznek mindenki életébe. Az ő mottója: „Bármihez, amit megtehetsz, vagy megálmodsz, fogj hozzá!”. 


Különleges dolgokat alkotsz, mi hajt, mi visz ebben előre?

Jó kérdés,ezen még nem is gondolkodtam. Folyamatosan minden területén az életemnek azt figyelem,hogyan tudnék valamit jobban csinálni,hogyan tudnék javítani a módszereimen, az eszközökön tökéletesíteni vagy akár saját magamon is. Ez nagyon sokat segít abban, hogy állandóan figyeljem, mik a tendenciák körülöttem, ki merre változik, mit szeret, mik az új vonalak, mi a divat. Alapvetően ez talán az ikrek-jellememnek is köszönhető, hiszen nagyon kíváncsi természet vagyok.

Nagyon sokra becsülök mindenkit, aki arra törekszik, hogy valami újat hozzon létre, ezzel egyetemben értelemszerűen a középszerűség, a tömegtermelés ellen is "harcolok", hiszen ezek olyan bárki számára elérhető holmik, amiket nem nagy kunszt megszerezni.Én az igazi kincsek után vadásztam világ életemben, legyen az ruha, bútor, ékszer vagy bárki más.


Mit gondolsz a megszállottságról? Van helye a Te történetedben?

Biztosan van, anélkül nem hiszem, hogy ezt így lehetne csinálni. Az én megszállottságom abban merül ki, hogy megrögzött kereső vagyok, minden turkáló, használt cikkes piac, antikvitás, antikvárium és az aukciós oldalak is nagy kedvenceim. Ennek több oka is van, vannak érzelmi okai is, hiszen aligha van olyan,ami nagyobb örömet szerezne nekem, mint amilyen a szerzés öröme, de a realitás talaján maradva általában olcsóbb, környezettudatosabb megoldás is egyben, a régi korok értékeinek megőrzéséről nem is beszélve. Ezeknek a zsákmányoknak a nagy részét átalakítva használom fel a munkáimban.


Volt olyan pont, amikor döntened kellett, követed az álmodat, vagy egy időre lemondasz róla?


Volt olyan pont, hogy választanom kellett, de mindig amellett döntöttem, ami a szenvedélyem, ami a célom, és általában inkább minden másról mondtam le. Ilyen volt az a pillanat is az életemben, amikor egy ideig azt hittem, hogy az építészet az álmom ,de amikor rájöttem, hogy már nem az, mindenkivel képes voltam szembe menni és félbehagyni a tanulmányaimat. Úgy voltam vele, hogy ha bebizonyítom, hogy ebben sokkal jobb vagyok és ez az, ami engem boldoggá tesz, akkor azok, akiknek fontos vagyok,meg fognak békélni a döntésemmel előbb-utóbb.

Utólag az élet engem igazolt, mert nem sokkal ezután megismerkedtem a férjemmel, aki tőlem akkor 120 km-re élt, így nem jelentett problémát elköltözni hozzá, hiszen az én munkámhoz csak internetre és postára volt szükség. Ha én akkor még állandó munkahelyen dolgozom bárhol és mellette rendszeresen be kell mennem az egyetemre, nem tudom, hogyan oldottam volna meg. Az sokkal nagyobb lemondásokkal járt volna.

Az élet minden területén a megérzéseimre szoktam hallgatni, akkor sem tettem máshogyan és valahogy mindig úgy alakult az életem, hogy ezektől a különlegesen nagy és nehéz döntésektől megkímélt.


Mik a terveid a jövőre vonatkozólag?


Ha ezt egy éve kérdezi meg valaki, akkor azt mondtam volna, hogy a legnagyobb álmom, hogy feleség lehessek és anya. Azóta ez az álmom valóra vált, így új álmok születtek. Most a legfontosabb, amit szeretnék, az egy kis házikó kerttel, a kert végében egy kis üvegházzal, ami a műhelyem.

Ha a szakmai területeket nézem, egy kis bolt. Egy olyan bolt, ahol minden "évis", ahol mindenfélét lehet majd kapni, a saját tervezésű munkáimat, ruhákat, kiegészítőket, akár képeket, bútorokat is, textileket, antik és új holmikat vegyesen, egy közös tulajdonságuk lesz csak, minden holmi olyan lesz, amit én magamnak is megvennék.


Kucsera Éva Myreille a Moksha.hu főszerkesztője, lapigazgatója. Anya, feleség, kreatív, kíváncsi nő, akit mindig is érdemes volt figyelemmel követni, hiszen a világ egy új oldalát mutatja nekünk, nap mint nap. Blogja, a 
Végtelen sikítás lassan a 9. szülinapját ünnepli, sok-sok bejegyzéssel, melyek életének fontos eseményeit is magukban foglalják.  2009-ben  alapította a Moksha.hu weboldalt, melynek a mottója a „lélekbevágóan fontos semmiségek” és ahol különböző témákban olvashatunk cikkeket. Újságíróként dolgozik, sokan szeretik, és követik munkáit.

„Lélekbevágóan fontos semmiségek”. Hogyan született meg a mottó, és mit jelent neked?


Nem szeretem a skatulyákat, viszont definiálni kell a dolgokat. Amikor megszületett a moksha.hu ötlete, pontosan tudtam, milyen oldalt szeretnék. Csajosat, de nem tipikusan női magazint és feltétlenül számítottam a pasi olvasókra is. Olyan site-ot szerettem volna amivel egy kávé mellett indítani lehet a napot, nem sokkol szörnyűségekkel vagy bulvárral, de érdekes dolgokat mutat a világból. Ezek a dolgok nem szükségesek a mindennapi élethez, de jót tesznek a léleknek: lélekbevágóan fontos semmiségek.

Mit jelent számodra a megszállottság, mi az, amit ehhez tudsz kötni?


Ha a szavakon „lovagolunk”, én a megszállottsághoz negatív érzelmeket kapcsolok. Függőséget, amiben felcserélődik ok és okozat valamint megszűnik a kontroll. Számomra kedvesebb szó a kitartás és a hit. Kitartok, mert hiszem, sőt a visszajelzések is azt mutatják, hogy jó úton járok. Hiszem, hogy a kitartó munka meghozza az eredményét.

Mi inspirál, mi visz előre?

Semmi és minden. Legtöbbször csak úgy gördülnek a dolgok.

Vannak nehéz időszakok, vagy pillanatok?


Rengeteg! Rövidek a napok és sok a tennivaló. Sokszor az alvásidőből lopok el, mert a fiammal tölthető időt nem szívesen áldozom fel. Gyakran érzem kimerültnek magam, ilyenkor a „lovak közé dobom a gyeplőt” - bár mindig rettegek attól, hogy minden összedől, de hagyom győzni fatalista énem - , kipihenem magam és utána megint bírom jó sokáig.

Hogyan látod a közeli/távoli jövőt? Van olyan álmod, ami még várat magára?

Mindig van valami a fejemben, kisebb vagy nagyobb terv. Örülnék, ha a moksha.hu egyre jobban növekedne, ha sokan szeretnék, és igazi magazinná nőné ki magát. Szeretnék második gyereket, kislányt, de a kisfiú miatt se reklamálnék. Szeretnék néhány málnabokrot és fűszerkertet. Szeretnék tiszavirágot fényképezni és látni, mert még sohasem láttam, és szeretném elvinni a fiam a Vasúttörténeti parkba… Jól állok tervekkel és álmokkal, de arra próbálok figyelni, hogy a „most”-ból is kihozzam a legtöbbet, a jövő úgyis alakul.

Két nő, két különböző életút. Mindketten kitartottak az álmaik, elhatározásaik mellett, és ezzel új színt vittek a világba. Nem csak a saját életüket teszik ezáltal gazdagabbá, hanem a környezetükét is. Megszállottan, vagy kitartóan, hittel és lélekkel.

 

A blogbejegyzést KONCZ-KANYÓ GABRIELLA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK