=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Miből lesz a festőgéniusz? II. rész: Meg nem értett zsenik, különc művészemberek
SZÁMEL SZILVIA
SZÁMEL SZILVIA
- 2017. 03. 08. 14:30

timthumb (35).jpg

 Jól ismert általánosítás, hogy a zsenit csak egy hajszál választja el az őrülttől. Annyi valóban igaz ebből, hogy ahhoz, hogy valaki korszakalkotó tudóssá, művésszé váljon, kell lennie valami újszerűnek a gondolkodásmódjában, valami szokatlannak a világszemléletében. Ez az újszerűség és szokatlanság az, ami a kortársakból meghökkenést vagy ellenszenvet vált ki, az utókorból pedig mély tiszteletet és rajongást az őrült zsenik iránt. Egy „zseni” azonban nem feltétlenül arról ismerszik meg, hogy a legjobb családból származik vagy ő a legjobb tanuló az iskolában. Sőt mi több, az is lehet, hogy neki vannak a legrosszabb jegyei: jól ismerjük azokat az anekdotákat, melyek szerint Petőfi is megbukott matematikából, Szent-Györgyi Albert pedig diszlexiás volt. 

 A festő zsenik között is találunk olyanokat, akik a vásznon csodákra voltak képesek, de az iskolapadban nem remekeltek. Munkácsy Mihály, a nemzet festője is a rosszabb tanulók közé tartozott, olyannyira, hogy nagybátyja asztalos inasnak adta, hogy legalább szakmát szerezzen.
Bár élete nagy részét külföldön töltötte, állítólag se németül, se franciául nem tanult meg rendesen. A cikk első felében tárgyalt Csontváry is a gyengébb tanulók közé tartozott, gyakran kerülte az iskolát és inkább a bogarak gyűjtésével, valamint selyemhernyó-tenyésztési terveivel volt elfoglalva. A művészeket, így a festő-géniuszokat is gyakran jellemzi, hogy legtöbbjük értelmi képessége átlagosnak tekinthető. Voltak olyan festő zsenik – ahogyan azt a cikk első felében bemutattuk – akik őrült téveszméikből, szélsőséges kedélyállapotaikból merítették az alkotáshoz szükséges ihletet és elhivatottságot, s ez nem ritkán különc viselkedéssel és meghökkentő megnyilvánulásokkal járt együtt. Találkozhatunk azonban olyan alkotókkal is, akiknél látszólag semmilyen lelki rendellenesség nem állt fenn, mégis a különc művész életét élték. Felmerül tehát a kérdés, hogy mi állhat a művészek kreativitása hátterében? Vajon a magas kreativitás, eredetiség együtt jár-e  a magas értelmi képességekkel vagy a különc magatartással?

A kreativitás, mint az intelligenciától teljesen elkülönülő képesség mérésére a pszichológusok körében azért merült fel az igény, hogy lehetővé váljon az igazán tehetséges tudósok és alkotók kiválogatása. A vizsgálódások során kiderült, hogy a magas intelligencia nem jár feltétlenül együtt a magas kreativitással, és fordítva. Sőt, a zseniknek éppen az az ismérve, hogy nem rendelkeznek kimagasló intelligenciával, hanem egy speciális szellemi képességük illetve a kreativitásuk az, amely átlagon felüli. A kreativitás az ötletek eredetiségét, az alkotókészséget jelenti. Központja a jobb agyféltekében található, amely elsősorban az érzelmeink központja. Ez a félteke felel a „másfajta”, divergens (szerteágazó) gondolkodásért, amely teljesen ellentétes a bal agyfelünk logikus, racionális gondolkodásával. Azok az emberek, melyeknek a jobb agyféltekéje dominánsabb, gyakran unják a tanulást és a jól bejártatott utakat, inkább a problémák újszerű megoldását helyezik előtérbe. Ennek fényében elmondható, hogy a művészek körében valószínűleg a jobb agyféltekei gondolkodás a meghatározó. Ezért magasabb a kreativitásuk, sőt ez felel azért is, hogy magatartásuk gyakran nonkonformista, szélsőséges esetekben deviáns formát vesz fel. Ha egy csokorba akarjuk gyűjteni a kreatív emberek jellemzőit (a teljesség igénye nélkül), elmondhatjuk róluk, hogy: nyitottak az újra, kíváncsiak, kerülik a konformizmust, kedvelik a kétértelműségeket, az új nézőpontokat, spontának, önállóak és nagyon elkötelezettek tudnak lenni egy feladat iránt.
Rengeteg példával találkozhatunk a művészettörténetben az igazán kreatív, ám különc alkotókra. 

A sort érdemes az emberiség történelmének legnagyobb polihisztorával, Leonardo da Vincivel kezdeni. Da Vinci egyáltalán nem járt iskolába, felnőttként önképzéssel fejlesztette magát. Bár nem tudott felmutatni kitűnő tanulmányi eredményeket, élt benne a világ megismerésének igénye és a mérhetetlen kíváncsiság a tudományok iránt. Így vált egyszerre tudóssá, festővé, szobrásszá, építésszé, és még sorolhatnám. Teljesen új látásmódot hozott a művészetekbe: a festészetet egyenesen tudományként kezelte, mindenben kereste az összerendező elvet, a geometriát. Ezt a szokatlanul tudományos kimunkáltságot tükrözik alkotásai is, például a Vitruvius-ember rajza. Egy új szépségideált is bevezetett a festészetbe, számára a szépség nemtől független volt, festményein gyakran nagyon nehéz meghatározni a szereplők nemét. Czeizel Endre megemlíti da Vincivel kapcsolatban, hogy nagyon megbízhatatlan ember hírében állt, festményeit szinte sosem fejezte be, a megrendeléseket nem tartotta be időre - egy kreatív géniuszhoz „méltóan” viselkedett. A festővel kapcsolatban többen megkérdőjelezik nemi orientációját is, többen úgy gondolják, hogy homoszexuális volt, hiszen kedvelte a férfi társaságot, gondosan ügyelt megjelenésére, sőt fajtalankodás miatt bírósági eljárás is indult ellene. Nem véletlen, hogy életmódja, személyisége társadalmi ellenszenvet váltott ki korában, mégis őt tartjuk a világtörténelem egyik legnagyobb zsenijének.

Ha már különc életmód, érdemes megemlítenünk Pablo Picassot is, aki teljesen új festői világa és nem utolsó sorban nőügyei miatt méltán kiérdemli a különc művészember jelzőt. Bár művészetét még élete során elismerték, személyisége, életmódja gyakran váltotta ki az emberek nemtetszését. Élete során több felesége és szeretője volt, 80 évesen kötötte utolsó házasságát. Ami még érdekes adat lehet Picassoval kapcsolatban, hogy születése során bal agyféltekéje súlyosan megsérült és 10 éves koráig értelmi fogyatékosnak tartották. Csak ezt követően tanult meg olvasni, sőt, állítólag az abc betűinek sorrendjét élete végégig nem tudta megjegyezni. Nevét és festményeit mégis az egész világon ismerik, különc természetéről és nőügyeiről pedig nem csak a művészetkedvelők hallottak már. Érdemes megjegyezni, hogy Picasso – mivel bal agyféltekéje sérült volt – sokkal inkább a jobb agyféltekei gondolkodás jellemezhette, s akár innen is eredeztethető páratlan kreativitása.

A festőgéniuszok élete tehát egyáltalán nem könnyű és szokványos. Évszázadok óta különleges helyet foglalnak el a társadalomban, történelmünk során hol kiközösítették, hol istenítették őket. Annyi bizonyos, hogy valamennyien újítók voltak, akik nem féltek szembeszállni a társadalmi normákkal és vakon hittek hivatásukban. Hogy az őrületből vagy a különleges, olykor deviáns gondolkodásmódból táplálkozott ihletettségük, igazából részletkérdés. A lényeg, hogy ezt a látásmódot és lelkük legmélyebb tartalmait ültették át festményeikbe, s ezért lehetséges az, hogy alkotásaik még ma is olykor gondolkodásra sarkallnak, olykor erőteljes érzelmeket váltanak ki belőlünk.



Felhasznált irodalom:

Dr. Czeizel E. (2007). Festők, gének, szégyenek. Magyar festőművész-géniuszok családfaelemzése. Galenus Kiadó, Budapest
Dr. Dúll A., Dr. Varga K. (szerk.) (1993). Általános pszichológiai gyakorlatok II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
Dr. Fodor L. (é.n.): A kreatív személyiség

 

A blogbejegyzést SZÁMEL SZILVIA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK