=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A gyermeki gyász
SZEKERES VERONIKA
SZEKERES VERONIKA
- 2017. 03. 08. 14:45

timthumb (50).jpg

 „A régebbi korok úgy tekintettek a gyermekre, mintha az a felnőtt kicsinyített mása lenne. Feltételezték, hogy a világot ugyanolyan szemmel nézi, mint a nagyok, tehát a halál és a gyász számára is ugyanazt jelenti, mint a felnőtteknek. A tapasztalat azonban mást mutat: a felnőttek hosszú időn át tartó folyamatos szomorúságával szemben, a kicsik kevésbé látványosan és tudatosan élik meg a gyászt. Bár látszólag kevésbé viseli meg őket a veszteség, a trauma feldolgozása gyermekeknél mégis nehezebben megy és tovább tart. A gyermeki gyász nem folyamatos; ahogy a gyermek személyisége érik, a hiányérzet és a szomorúság újra és újra rátör, hogy a veszteséget mindig az életkorának megfelelő szellemi és érzelmi szinten élhesse meg.”

 A normál gyász jellegzetes mintát követ, különböző szakaszai vannak, ami azt is jelenti tehát, hogy ez egy folyamat, nem állapot. A gyász módját befolyásolja az életkor (más folyamat játszódik le egy gyerekben és egy felnőttben – ld. táblázat!), a halál formája, a belső erőforrások, melyek eltérő mértékben teszik képessé a veszteséget feldolgozó személyt arra, hogy szembenézzen a veszteséggel. Ezen kívül a külső támogatás jelenléte, az elhunyttal való kapcsolat, a közös történet és a gyászoló más veszteségeinek története.

1. táblázat: A felnőttek és gyermekek gyászfolyamata és különbségei
Felnőtt gyászfolyamat

Kübler-Ross
1. Elutasítás és izoláció 2. Düh 3. Alkudozás 4. Depresszió 5. Belenyugvás
Verena Kast 1. Elutasítás (tagadás) 2. Felszakadó érzelmek 3. Keresés és elválás 4. Önmagunkhoz és a világhoz való új viszony kialakítása  
Gyermeki gyászfolyamat 

Bowlby
1. Tiltakozás 2. Kétségbeesés 3.Tagadás/átalakulás
 

Williams


1. Tagadás és izoláltság 2. Harag 3. Alkudozás
4. Depresszió
5. Feloldozás



A szerzők és szakemberek között ellentmondások fedezhetők fel azzal kapcsolatban, hogy a gyermek képes-e a gyászra, vagy nem. Wolfeinstein szerint az előző az igaz, vagyis, hogy a gyermekeknél nincs gyászfolyamat, mert a klasszikus freudi gyászmunkának nincsenek meg a fejlődésbeli előfeltételei: egy bizonyos reális szinten tudja, mi történt, de egy irreális szinten elutasító, várakozó. Ambivalens szülő-gyerek kapcsolat esetén a halál után az elhunyt szülő és a vele való múltbeli kapcsolat túlidealizálttá válik. Ezt nevezi a szakirodalom hiperkatexisnek. Serdülőkorban a szülőktől való leválás a későbbi gyászmunkák alapját képezi. Ha a serdülőkor leválási folyamat befejezetlen marad, a felnőtt képtelen lesz a gyászmunkára.

A szakemberek egy másik csoportja (pl. Tatelbaum, Polcz) viszont azt vallja, hogy a gyermek igenis képes a gyászra. A gyermekek ugyanis hasonlóan gyászolnak, mint a felnőttek, viszont vannak eltérések. Egyrészt érzelmeiket defenzív módon fejezik ki (pl. agresszív rajzok, számukra kedves dolog elásása a homokozóban…), másrészt a gyász, a veszteség náluk nem folyamatos, hanem szakaszos: nem maradnak sokáig szomorúak, hamarabb gyógyulhatnak. Ez megjelenhet abban, hogy az egyik pillanatban még kedvetlenek, szomorúak, sírnak, másik pillanatban pedig már vidáman játszanak. Többek között az ilyen hangulatváltozások miatt is a felnőttek úgy gondolják, hogy a gyermek nem érti pontosan, mi történik, vagy nem is érdekli annyira, holott a gyermeknek is van fantáziája a halálról, csak lehet, hogy nem tudja pontosan kifejezni az érzéseit, a veszteségét, vagy épp ezekkel a hangulati átváltozásokkal védekezik a fájdalom ellen. A halálesetre adott reakciója függ a korától és az érettségi szintjétől, sokszor bűntudat, átmeneti regresszió is jelentkezhet (pl. úgy érzi, ő a felelős a szeretett személy haláláért, mert rosszul viselkedett).

További jellemző a gyermeki gyásszal kapcsolatban, hogy a korai tárgyvesztés súlyosan károsíthatja a személyiségfejlődést, ezért is fontos, hogy beszéljünk róla gyermekünkkel, ne azt mondjuk, hogy a papa, mama stb. csak elutazott vagy kórházban van, mert azzal egyrészt fenn tartjuk a gyermekben azt a reményt, hogy a halott bármikor visszatérhet, másrészt késleltetjük a veszteség feldolgozását. Ezen kívül az is segíthet, ha saját szomorúságunkat nem rejtjük el előlük, hiszen ezzel mutatjuk, hogy nincs egyedül a fájdalmával, és van, akivel megoszthatja ezt, ezért kiemelkedően fontos az állandó, biztonságot nyújtó környezet, ahol van helye a sírásnak. Hiszen ez egyrészt az érzelmek legtermészetesebb kifejezése, másrészt feszültségoldásra is szolgál.

A halálfogalom fejlődésére is jellemző az életkori sajátosság. 5 éves kor alatt a gyerek úgy képzeli el a halált, mintha az más helyre költözés vagy alvás lenne, ahonnan bármikor vissza lehetne térni/fel lehetne ébredni. 6-9 éves korban a halált külső okoknak, körülményeknek tulajdonítják, ezért különösen félnek a sérülésektől, megcsonkítástól. A 8-9 éves korra már jellemző az, hogy a halál már végleges tény számukra, és a túlélők, a környezet vesztesége az. Ekkor már valódi halálfélelem jelenik meg náluk. Serdülőkorban már az élet és halál értelmét keresik.

A gyászfolyamat, ha nincs megfelelően feldolgozva, és nem beszélünk róla, patológiássá válhat. Fontos azt tudni, hogy a tünetek jellegét az életkor szabja meg, nem a kiváltó trauma. Kisgyermekkorban dadogás, szfinkter (ürítési) zavar alakulhat ki, iskoláskorban szorongás, teljesítményromlás, vegetatív tünetek, manifeszt depresszió, ami magatartászavarban, agresszióban is megjelenhet. A patológiás állapot jellegzetességeihez tartozik a halottal való azonosulás, az ambivalencia miatti bűntudat és szorongás, valamint a tudattalan fantáziák a halott visszatéréséről (rémálmok képzelgések, hallucinációk). Ugyanakkor gyakoriak a regresszióval együtt járó tünetek (ujjszopás, stb.) is, valamint a hirtelen személyiségváltozás a sikertelen gyászolás jele. Ilyenkor feltétlenül keressünk megfelelő szakembert.

Fontos szót ejteni arról is, hogy a feldolgozást befolyásolják a családi kapcsolatok (halott hős, bűnbak), a családi történetben az egybeeső dátumok, melyektől retteg (pl. az ő születésnapján halt meg a szeretett nagypapa), valamint az, hogy mennyire állt szoros kapcsolatban az elhunyt személlyel, hiszen az elsődleges gondozó elvesztése a legnehezebb. A feldolgozás szempontjából fontos a közös történetmesélés a halottról, az érzelmek kifejezése és megélése, megoszthatósága, melyről már az előzőekben volt szó. Az utóbbi különösen meghatározó, mivel ez egyfajta mintát ad a gyermek számára a későbbi veszteségek feldolgozására. A nyílt kommunikáció és a közös részvétel a rituálékon szintén segíthet, hiszen ez fontos része a végső búcsúnak, a lezárásnak.

Láthatjuk tehát, hogy a gyermekeket azzal támogatjuk a leginkább a gyászfeldolgozásban, ha őszinték vagyunk velük, nem rejtjük el a saját fájdalmunkat, és a közös beszélgetéssel, emlékezéssel segítünk nekik abban, hogy ne maradjanak a fantázia világában a halott személlyel és magával a halállal kapcsolatban, segítsünk nekik szembenézni félelmeikkel. Ha hosszan tartó betegségről van szó, érdemes előkészíteni a veszteséget, mivel azzal talán jobban fel tudja dolgozni azt, mintha hirtelen értesülne a szeretett személy haláláról. És ami az egyik legfontosabb: ha akar, vegyen részt a gyászszertartáson, hagyjunk neki ennyi önállóságot, hogy ő döntsön erről.

Források:
Alaine, Polcz (2001): Élet és halál titkai – Mit mondjunk a gyereknek a halálról? Pont Kiadó Kft., Budapest
Alaine, Polcz (2007): Meghalok én is? A halál és a gyermek. Jelenkor Kiadó Kft., Pécs
Flamm Zsuzsa, dr. (2003): A gyermek, a halál és a gyász. Forrás: Anyák Lapja, 
Győrfi Anna (é.n.): Gyász gyermekkorban. (a bevezető idézet forrása is)
Kast, Verena (2009): A gyász. Egy lelki folyamat stádiumai és esélyei. Park Könyvkiadó Kft., Budapest
Tatelbaum, Judy (1998): Bátorság a gyászhoz. Pont Kiadó, Budapest
Vikár György (1999): Az ifjúkor válságai. Animula Kiadó, Budapest
Vikár György (1993): Gyászreakciók gyerekkorban. In: A gyerek pszichoterápia elmélete és gyakorlata II., Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

 

A blogbejegyzést SZEKERES VERONIKA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK