=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Nárciszok bűvöletében: hogyan éljünk túl egy érzelmileg bántó kapcsolatot/kapcsolatban? (1. rész)
Jámbor Krisztián
Jámbor Krisztián
- 2019. 12. 11. 14:50

michelangelo-caravaggio-jpg-5df0f40f027f5.jpg

Napjainkban egyre könnyebben illetünk másokat a „divatos” nárcisztikus jelzővel, ha csúnyán bánnak velünk. Azonban pszichológusként vizsgálva sokkal árnyaltabb jelentése van a fogalomnak. Először is, fontos megjegyezni, hogy a nárcizmus, azaz önmagunk szeretete rendkívül fontos a megfelelő önértékeléshez, személyiségfejlődésünk része. Meg kell éljük, hogy szerethetők vagyunk, hogy másokat is megfelelően tudjunk szeretni. Azonban csakúgy, mint az élet egyéb területein, a szélsőségek itt is problémához vezetnek. A túlzottan egocentrikus működés klinikai elnevezése a patológiás nárcizmus, vagy más néven nárcisztikus személyiségzavar. (Fontos megjegyeznem, amikor a nárcisztikus kifejezést használom, akkor a klinikai zavarban szenvedő személyre utalok.) Jelen blogbejegyzés keretein belül nincs módom részletezni a probléma kialakulásának okát, fajtáinak felosztását, klinikai diagnosztikai kritériumait. Ezen kérdések megválaszolásához az egyik legjobb tájékozódási forrás Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című műve.

Ez a három részből álló cikk azzal a céllal született, hogy egyfajta túlélési segédletként szolgáljon azok számára, akik egy nárcisztikussal vannak épp párkapcsolatban, esetleg próbálnak leválni róla. Habár inkább párkapcsolati szempontból elemzem a témakört, azonban úgy vélem, hogy minden olyan olvasó számára tud majd „aha” élményt nyújtani, aki valaha is kapcsolatba került egy klinikai értelemben vett nárcisztikussal. Legyen szó bármilyen minőségű viszonyról, (pl.: családtag, pár, barát, stb.) számos viselkedésmintázat megismétlődik náluk.

Ebben az első részben csakúgy, mint a párkapcsolataikban, a nárcisztikus fél lesz a középpontban: igyekszem összefoglalni a belső világuk szerveződését, és annak hatásait a párkapcsolatra, valamint a különböző viselkedéses jellemzőket. Ezt azért tartom lényegesnek, mert biztos vagyok benne, hogy lesz olyan olvasó, aki még abban a fázisban éli meg a nárcisztikussal való kapcsolatát, hogy valami nincs rendben, de nem tudja megfogalmazni, hogy pontosan mi. Azért is talál majd rá erre a cikkre, mert magyarázatot próbál keresni, és ehhez az internet segítségét kéri. Címszavakban meg tudja adni egy keresőnek, hogy mit él át, azonban teljessé még nem állt össze a kép. Akkor kezdjünk is bele azoknak a kérdéseknek a megválaszolásába…

 

Mit él át legbelül egy igazi "nárcisz"?

A nárcisztikus személyiségzavarra jellemző az önértékelés szabályozásának súlyos zavara. Az ebben szenvedő a kívülállók számára nagyon magabiztosnak tűnik, de valójában folyamatos bizonytalanságban él saját önbecsülését illetően. Legbelül üresnek, értéktelennek, nem szerethetőnek tartja magát, amellyel való szembenézés súlyos feszültséggel járna számára. Éppen ezért fő célja a saját önbecsülés folyamatos megerősítése. Ennek szerves részei a külvilág felől jövő állandó csodálat, pozitív visszajelzések, és ezáltal a siker, a népszerűség és a fontosság érzése.

 

Hogyan is hathat mindez ki a pár másik tagjára?

A nárcisztikusnak lényegében a saját önértékelésének egyben tartása mindig fontosabb lesz, mint a partner személye. Ehhez a korrigáló folyamathoz eszközként használja fel a partnereket. Amikor valamilyen sérülés éri az önértékelését a nárcisztikus válaszút elé kerül: átéli a nárcisztikus törést és önmarcangoló-öngyűlölő depresszióba süllyed VAGY mások leértékelése által felsőbbrendűség és grandiozitás érzését generálja magában. Tehát elhiteti, hogy ő tökéletes, sérthetetlen és különleges. Legtöbb esetben az utóbbi stratégiát választja. A leértékelés tárgyának egyik legideálisabb alanya egy szerető, hozzá kötődő partner.

A nárcisztikus személyiség egyik velejárója az empátiás készség súlyos zavara, vagy teljes hiánya. Ennek eredménye, hogy ha egy nárcisztikus fájdalmat okoz másnak a viselkedésével, nem érzékeli annak következményeit, igazából nem is érdekli őt. Hogyha kifejezzük nemtetszésünket, szinte garantált a válasz: „túl érzékeny vagy” vagy „ez is a te hibád”, esetleg: „ha nem lennél ilyen, nem így történt volna”.

 

Mivel kell tisztában lennünk? Kapcsolati forgatókönyv egy nárcisztikus partnerrel

A nárcisztikussal való kapcsolat velejárója a gyakori megbántás, érzelmi abúzus, akár szándékosan vagy akaratán kívül. Emellett képtelen elfogadni, hogy jó és rossz tulajdonságainkkal együtt létezünk, és senki sem tökéletes. Folyamatosan a tökéletességet hajszolja, soha nem lehetünk nekik elég jók. Ez a szélsőséges tendencia megjelenik abban is, ahogy másokat és saját magát látja: egyszer tökéletesnek, mindenre feljogosultnak, máskor tökéletlen semmirekellőnek érzi magát és másokat, így a párjukat is. Mindez a kapcsolat dinamikájának alakulásán is érezhető.

A kezdeti szakaszban, a „mézes hetek” során a nárcisztikus elárasztja az „áldozatot” a figyelmével, állandó bókok, meglepetések követik egymást. A kiszemelt felteszi magának a kérdést: hol volt eddig ez az ember? El sem hiszi, hogy ilyen szerencsés, ez történik vele. Ekkor a nárcisztikus is úgy érzi, minden tökéletes, megtalálta végre az igazit. Azonban egy idő után szembesül azzal, hogy mégsem vagyunk hibátlanok, nem tud azonosulni a tökéletlenséggel, hiszen ő nem ezt keresi és nem is ezt érdemli. Ez hatalmas feszültséget jelent számára, amelyet úgy próbál enyhíteni, hogy leértékeli a partnert, ezáltal tartva fenn magáról a pozitív én-képet. Ez a tökéletesnek látlak – használhatatlan vagy kontraszt ciklikusan újra és újra lejátszódik a kapcsolaton belül, a boldog időszakok mindig visszatérnek ideiglenesen, rövidebb, vagy hosszabb időre.

 

Mi jellemzi még ezenkívül a kapcsolaton belüli viselkedésüket?

Soha nem kér bocsánatot, vagy ha igen, nem gondolja komolyan, nem érez bűntudatot: akkor sem kér elnézést, ha nyilvánvaló, hogy ő hibázott. Ennek oka az, hogy a hibázás összeférhetetlen a felépített tökéletes énképével.
Helyreállító (reparatív) gesztusokkal kozmetikál: bocsánatkérés helyett apró gesztusokkal próbál kompenzálni (pl.: ajándék vásárlása). A partner gyakran esik ilyenkor abba a hibába, hogy elnézi a konfliktust, valamint a bocsánatkérés elmaradását azzal az indokkal, hogy csak nem tudja kifejezni magát szavakkal, de legalább igyekszik gesztusokkal pótolni a figyelmet. Gyakori ezenkívül, hogy hangzatos tervekkel próbál újra közeledni, ezek azonban többségében soha nem valósulnak meg (pl.: együtt töltött hétvége ötlete). Csupán azt a funkciót szolgálják, hogy figyelmesnek, nagyvonalúnak tűnjön.
Nem tiszteli a másik én-határait, rengeteget bántja: erről volt már korábban szó, hogy nagyon sok érzelmi bántalmazásnak teszi ki a partnert, akár szándékosan, akár akaratán kívül. A partnerrel való bánásmód a nárcisztikus belső világának és én-képének aktuális állapotától függ (hangulatemberek).
Rengeteget kritizál (pl.: öltözködés, kinézet, anyagi státusz, rokonok és még sorolhatnánk) nem törődve a másik érzéseivel. Ugyanakkor nem tűri el, ha őt kritizálják.
Nem mutat hajlandóságot a konfliktusok okainak feltárására: hiszen úgy éli meg, hogy ezzel csak a hibáira akarjuk emlékeztetni (de egy tökéletes embernek nincsenek olyanjai).
Hajlamos a megcsalásra: mind szexuális, mind érzelmi értelemben. Amikor érzelmileg a legjobban szüksége lenne rá a partnerének, elérhetetlenné válik.
Folyton ő van a figyelem középpontjában (énközpontúság): csak látszólagosan figyel a másikra, de mindig rá terelődik végül a figyelem. Pl.: Ő lehet fáradt a munkahelyi stressz miatt, indokolttá téve a velünk szemben tanúsított viselkedést, de a másik nem.
A külvilág felé azt kommunikálja, hogy milyen harmonikus az élete és a kapcsolata: egyre inkább teret adnak ennek a vonásnak a közösségi média platformjai (pl.: Facebook, Instagram). Mindenki azt hiszi, hogy egy álompár életét követi nyomon, és az itt érkező visszajelzések segítenek a grandiózus énkép fenntartásában. Gyakori az állandó, indokolatlan és túlzott költekezés: drága ruhák, parfümök, luxusutak, túlzásba vitt borravaló. Mindezzel reprezentálva státuszát, elhitetve a felsőbbrendűség érzését és azt üzeni: „Jobb vagyok, mint mások, nézzétek, milyen különleges vagyok, megérdemlem mindenki szeretetét és csodálatát!”.
A társadalmi és párkapcsolati normák áthágása: gyakori náluk a szerhasználat, a féktelen bulizás (mindent megtesz, hogy a partner nélkül tegye), a túlzott alkoholfogyasztás. Nem tiszteli mások szabadidejét, ez utolsó pillanatban lemondott programokban, találkozókban nyilvánul meg, azt érzi a másik, hogy játszanak az idejével.
Képes nyilvános jelenetet rendezni, másokat megszégyeníteni: akár ha a párjával van gondja, akár ha például sokat kell várnia az étteremben. Otthagy mindent és mindenkit, vagy követeli, hogy a legmagasabb státuszú ember kezelje a panaszát, hiszen a legjobb elbánásban kell, hogy részesüljön. Rendkívül érzékeny a kritikára, vagy ha úgy érzi, ignorálják őt. Ezekre vagy egy intenzív, letámadó kirohanással reagál, vagy a szituációból való azonnali kilépéssel (utóbbival éreztetve azt, hogy nem érdemes a másik a személyére).
Manipulál: mindent a saját érdekei szerint alakít, tárgyként felhasználva a másikat (nem csak a párját, bárki mást), rengeteget hazudik, titkolózik, ő dönti el, mi történjen a kapcsolatban, a szerint alakítja az eseményeket.


Ezzel véget ért a nárcisztikusokhoz szóló túlélési útmutató első része. Most, hogy tudjuk miként működnek az ilyen partnerek, válaszúthoz érkeztünk, hogyan tovább: a kapcsolatból való kilépés és feldolgozás, vagy a kapcsolatban maradás, és túlélési stratégiák kialakítása? Mindkét eshetőségre igyekszem majd a következő bejegyzésemben megfelelő információt nyújtani.

 

A blogbejegyzést Jámbor Krisztián pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK