=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Nárciszok bűvöletében (3. rész):
Jámbor Krisztián
Jámbor Krisztián
- 2020. 05. 28. 23:51

eoy-webinar-png-5ed0325338639.png

Az előző két blogbejegyzésem során igyekeztem ismertetni a nárcisztikus személyiségzavarral rendelkező partnerek főbb jellemzőit, viselkedéses mintázatait, valamint segédletet nyújtani a nárcisztikussal való szakítást követő időszakhoz. Ennek a befejező résznek az a célja, hogy azoknak szolgáljon hasznos információkkal, akik a kapcsolatban való túlélés mellett döntenek. 

Azt már korábban kihangsúlyoztam, hogy egy nárcisztikussal való kapcsolat esetén a legjobb megoldás a menekülés. Azonban vannak olyan élethelyzetek, körülmények, rajtunk kívül álló okok, amelyek ezt nem feltétlenül teszik lehetővé. Ilyen például a közös gyermek, anyagi, vallási vagy kulturális okok, egészségügyi státusz, vagy egyszerűen a nárcisz iránt érzett szeretet és/vagy a saját dependenciánk. Abban az esetben tehát, ha valaki a maradás mellett dönt, mindenféleképpen alkalmaznia kell számos megküzdési stratégiát lelki egészsége védelmének érdekében. Együtt élni egy nárcisztikus partnerrel rengeteg feszültséggel és nehézséggel jár.

 

Mire kell készülni, ha a nárcisztikus partner mellett marad valaki, mire érdemes figyelni?

1. A nárcisztikus nem tolerálja a hibáztatást, nem ismeri be a hibázás tényét, ezzel próbálva elkerülni a megszégyenülés érzését. Ebből kifolyólag nem kér bocsánatot, hiszen azzal szintén a hibáit ismerné be, amely összeférhetetlen az önmagáról alkotott tökéletes képpel. Ezekkel sajnos meg kell barátkozni, ha a maradás mellett dönt valaki.

2. Meg kell válogatni, mikor vállalunk fel vele konfliktust. Fontos, hogy olyan vitahelyzetek felvállalásával nyerünk többet, amelyeknél nyilvánvaló, hogy szándékosan a mi személyünk ellen irányult komoly támadás, az én-határainkat súlyosan sérti és megaláz minket. Ilyen esetekben világosan kell kommunikálni a határsértés következményeit, például esetleges elköltözés, szakítás lehetősége.  

3. Beszédstílus: többesszám használat. Ezzel éreztetve, hogy nyitottak vagyunk a vele való kooperációra, de benne is tudatosulnia kell, hogy nem uralhat le minket teljesen. (pl.: Biztosan TALÁLUNK erre megoldást.)

4. Fontos a saját én-határaink ismerete, kijelölése, tudni azt, hogy mikortól sérti ezeket erőteljesen. Az ingerküszöböt feljebb kell emelni sajnos, hiszen működésükből adódóan gyakrabban megsértik a másik határait. Ami egy normális személyiségszerkezetű partnertől már bántó mondat vagy cselekedet, az a nárcisztikusnál mindennapi.

5. A verbális erőszak szintet lépve sokszor fizikai erőszakká is eszkalálódhat.  

6. Az egyensúly, kölcsönösség hiánya fogja jellemezni a kapcsolatot: ő diktál, kedve szerint alakítja a szabályokat, azonban neki engedett azok áthágása (pl.: megcsalás).

7. A munka és felelősség megosztásának hiánya (jó példa erre a gyermeknevelés, amelyből nem veszi ki a részét).

8. Fel kell készülni arra, hogy az érzelmi viharait rajtunk vezeti le, még akkor is, ha nem mi vagyunk azoknak az előidézője (bokszzsák funkció).

9. Kegyetlen, de igaz, ha a maradás mellett dönt valaki: fontos lejjebb adni az intimitás igényt. Intimitás alatt nem szexről beszélünk, hiszen nagyon szenvedélyes szerető tud lenni egy nárcisztikus partner, ha akar. Sokkal inkább az érzelmi biztonságérzet, és stabil kötődési viszony érzetének megteremtése lehetetlen mellette! Egyszer eldob, máskor magához láncol. Amikor szükség van rá, garantált, hogy eltűnik. Fel kell készülni a megcsalásra, valamint, hogy időnként elhagyja a másikat. El kell tudni viselni, hogy rengetegszer hazudik, eltitkol dolgokat, lehetetlen vele a teljesen nyílt, kétoldalú kommunikáció.

10. Végül, ami a nárcisz számára legfontosabb: a csodálat. A partnerének ki kell szolgálnia őt figyelmével és rajongásával, máskülönben nem lesz rá szüksége többé.

 

Érdemes tehát mindezt mérlegelni: mennyire vállalható mindez számomra, ér-e nekem ennyit?

Lényeges emellett az elfogadás: a nárcisz személyisége ilyen, nem a partner feladata, hogy azt jobb irányba terelje, megváltoztassa. Kizárólag az övé, és egy szakképzett terapeutával, intenzív munka mellett érhet el változásokat, ha motivált rá. Nekünk ehelyett fontos olyan megküzdési stratégiákat elsajátítani, amelyek a saját önértékelésünket, és az én-határainkat védik. Mégis miért olyan nélkülözhetetlen ez? A nárcisztikussal való kapcsolatban könnyű megtanulni, hogy mindig róla van szó, az ő igényeit kell kielégíteni, ő a fontos, őt kell boldoggá tenni. Könnyű ebbe belesüllyedni, és eközben elveszíteni saját énünket. Ezért elengedhetetlen, hogy az én-határainkat erősítő, vagy azokat újra kijelölő megküzdési stratégiák alkalmazása által pszichológiai védettségre tegyünk szert a viharos hétköznapokhoz. Néhány ilyen módszer:

 

1. Én-idő megvalósítása: olyan tevékenységekkel időt tölteni, amelyekbe szívesen vonódunk be, minőségi időtöltésként éljük meg.

2. Olyan emberek társaságának keresése (barátok, családtagok, munkatársak, önismereti vagy terápiás csoport, stb,), akik pozitív visszajelzéseikkel tovább erősítik önbecsülésünket, akár csoportos formában.

3. Megfelelő kommunikációs stratégia használata a nárcisszal: ha valamit el szeretnénk érni nála, azáltal tudjuk neki kódolni az üzenetet, hogy rá tevődik a fókusz; éreztessük, hogy amit el szeretnénk érni, az valójában neki nagyon is jó (pl.: menjünk el a barátok által szervezett partyba, hiszen mindenki rajong érte).

4. Attól még, hogy szemet hunyunk bizonyos tettei felett, fontos, hogy ne normalizáljuk azokat! Tudatosítsuk és emlékeztessük magunkat, hogy a nárcisz káros működésmódjának eredménye, de attól még nem normális, amit művel! Könnyű ugyanis abba a hibába esni, hogy hagyjuk magunkat túlérzékenynek beállítani. Ezeknek az érzéseknek, érzeteknek a felismerése nagyon fontos, amelyek felismerését a meditációs technikák gyakorlása segíti.

Fontos, hogy mindezek meglépése mellett is a kapcsolat egyik központi eleme mindig a lemondás és az elvárásaink minimalizálása lesz. Ezek a technikák és irányelvek csupán azt segítik elő, hogy túléljünk a kapcsolatban, nem pedig abban, hogy jobbá tegyük azt. Csakúgy, mint bármilyen másfajta abuzív kapcsolat esetén, emlékeztessük magunkat arra: szerencsére az emberi kapcsolatok többsége nem ilyen! Soha nem késő újrakezdeni, megadva magunknak az esélyt egy boldog, stabilitás és intimitást nyújtó, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatra!

(Csak utószóként szeretném felhívni a figyelmet egy manapság egyre erősebben tapasztalható jelenségre. Pontosabban a nárcisztikus vonásokat felerősítő tendenciára a közösségi média túlzott szerepének köszönhetően. Felelőtlenség lenne azt kijelenteni, hogy az Instagramtól vagy Facebook-tól nárcisztikus személyiségzavar alakulna ki valakinél. Azonban paradox módon a közösségi média egyre kevésbé teszi közösségivé mindennapi kapcsolatainkat: jól sikerült posztokkal, tökéletesen beállított képekkel és sminkkel, nagyrészt csak az interneten találkozva barátinkkal-rajóngóinkkal könnyű megemelni azt a bizonyos „csodálatdózist”, megmérgezve saját magunkat és ezáltal kapcsolatainkat.)

 

A blogbejegyzést Jámbor Krisztián pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK