Gyorsétterem, gyorsposta, gyorshajtás, gyorsházak, gyorskölcsön, villámrandi, villám nyelvtanfolyam: csak néhány példa a rohanó életvitel tartozékai közül. Mindent azonnal szeretnénk elintézni, folyton rohanunk. Ezt ellensúlyozandó alakult ki egy új mozgalom, a Slow Life (szó szerint: lassú, nyugodt élet), melyről Dúll Andrea egyetemi docens mesél. Mindezek előtt pedig saját szakterületébe, a környezetpszichológia tudományába is beavatja az Olvasót.  

Augusztus utolsó napjaiban járunk – ez az információ sokféle jelentéssel bír. Láttuk az ünnepi tűzijátékot, még kellemes a Balaton vize, nemsokára szüretelhető a gyönyörű szőlő és este hamarabb sötétedik. Több millió gyermeknek azonban már más van a gondolatai között: nemsokára feltűnik a naptárban az a bizonyos szeptember 1… 

 Évszázadok óta foglalkoztatja a tudományokat a kérdés, hogy a nemi szerepek közötti különbség pusztán társadalmi hatásokra vezethető-e vissza, vagy genetikai gyökerei is vannak. Egyesek kizárják a biológiai hatásokat, és úgy vélekednek, hogy a nevelésnek van a legmeghatározóbb szerepe a nemi szerepek kialakulásában, hiszen globálisan érvényes, hogy a lányoknak a babázás való, míg a fiúknak az agresszívabb játékok, mint az autók vagy a robotok.

A napokban két hasonló témával – a természettel, és annak előnyeivel - foglalkozó cikk került a kezembe, amelyek nagyon érdekes kutatási
eredményekről számoltak be.

Előző alvásmegvonásról szóló cikkünkben sorra vettük, hogy befolyásolja az elégtelen alvás a gondolkodásunkat, emlékezetünket és figyelmünket. A továbbiakban szó lesz arról, hogy még milyen egyéb területeket érint kedvezőtlenül az alvás hiánya.
 

 Gyakran hangoztatjuk „divatpszichológiai” jelleggel a szeretet és elfogadás kifejezéseket. Lassan olyanná válik e két pátoszos hangulattal átitatott szó, mintha bármilyen életbeli problémára jolly jokerként ráhúzható lenne. 

“Ördögi, szellemes, szemtelen” , “nagyon félénk” és “egy zseni képességeivel megáldva” - ezek a leírások születtek Eric Bernéről, a személyiség- és szisztematikus pszichológiai elmélet, a tranzakcióanalízis megalkotójáról, akit legtöbben talán az Emberi játszmák című művéről ismernek. Ki volt ő, és mit tanulhatunk nem túl hosszú, de annál teljesebb életéből?

 A pszichológia életünk minden területét átszövi. Hétköznapi problémáinkra a televíziós műsorok, a filmek, az interneten olvasható anyagok nyújtanak segítséget, jobbnál jobb tanácsokat adva. Legalább is mi így hisszük. De ha az elénk tett tények mögé nézünk, akkor rájövünk, hogy számos kijelentés féligazság, de még az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem igaz. Csak töredékes információk elterjedése, amelyek bebetonozott tényekként jelennek meg az emberek tudatában. A következő sorokkal a fejlődés és az öregedés legelterjedtebb mítoszairól hullik le a lepel.

 Egy nő életében a várandósság talán a legszebb és a legboldogabb időszak. A fogantatás pillanatától a születésig a magzat benne fejlődik, vele együtt lélegzik, és érzi minden egyes mozdulatát. Nagyon bensőséges és meghitt időszak ez egy kismama számára. De vajon hogyan éli meg ezt az időszakot egy leendő apa?

  A világban a hazugság, a megtévesztés általános jelenség, nem csak az ember, hanem az állatok (az álcázás révén) és a növények (a beporzási stratégiáik) is élnek a megtévesztés lehetőségével. De miért is tesszük ezt? Mi szükségünk van rá?

Miért segítünk másokon? Vagy éppen miért nem segítünk másokon? Hogyan reagálunk, ha környezetünkben valaki éppen krízishelyzetben van? Vajon merünk-e cselekedni? Vagy inkább homokba dugjuk a fejünket?

 Legutóbbi cikkemben azt mutattam be, miként működik a férfi agy, ezúttal pedig a női agy rejtelmeibe nyerhetünk betekintést. Bár a férfiak és a nők genetikai kódja több mint 99 százalékban megegyezik, a fennmaradó 1 százalék hatalmas jelentőséggel bír a két nem közti különbségek magyarázatakor. Hogy miért? Erre megtalálhatja a választ a kedves Olvasó, ha elolvassa alábbi írásomat.

Mennyi beleszólásunk van életünk alakulásába, és mennyiben tehetnek az körülményeink az élethelyzetükről? Mennyiben múlik a siker a véletlenen? És hogyan függ össze mindez azzal, mennyire érezzük boldognak magunkat?

Jó lenne, ha minden változót ki lehetne szűrni, és laboratóriumi körülmények között lehetne vizsgálni egy módszer hatékonyságát. Van egy pont azonban, amikor viszont már annyi a sikertörténet, és annyi felől ajánlanak egy módszert, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni.  Aztán az ember szkeptikusan, vagy lelkesen elmegy, és megtanulja a módszert, majd saját magán is megtapasztalja annak eredményességét.

 Magyarországon a gyerekek 10-15 százaléka tanulásban akadályozott, ezért úgy vélem, ez egy mindenkor aktuális téma, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. Arról, hogy mit is jelent tulajdonképpen a tanulásban akadályozottság, hogyan ismerhető fel, és mi a helyes hozzáállás a pedagógusok illetve az iskola részéről, Dr. Papp Gabriellát, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának oktatóját kérdeztük.

 Az autizmus – és annak különböző formái – egyre gyakoribb kórképnek számítanak. Néhány évvel ezelőtt még alig hallottak róla valamit, most pedig  - itt most Angliáról beszélek elsősorban – szinte minden iskolában van egy olyan gyermek, akit autizmussal diagnosztizáltak.

Milyen is az, amikor a gyerekekkel együtt az egész család kezd külföldön új életet? 

Melyek a külföldön töltött évek előnyei a gyerekek szempontjából? 

Milyen kihívásokra számíthatunk, és hogyan oldjuk meg a felmerülő nehézségeket?

 Azzal, hogy órákat/napokat/heteket töltünk a megfelelő ajándék keresgélésével a kedves családtagunk/férjünk/feleségünk/barátunk számára, azt szeretnénk mutatni, hogy igenis törődünk a megajándékozottal, különleges figyelemben részesítjük az életét, a szeretett dolgait. Ugye, így van?

Az egészségpszichológia a lélektan azon területe, amely a betegségviselkedéssel, az egyének egészség-betegség felfogásával foglalkozik, és a klasszikus pszichológiai szemlélettel szemben nem a személyiségben lévő elakadásokra, hanem az egyénben lévő pozitív tulajdonságokra és erőforrásokra koncentrál. Olyan kérdéseket is érint például, hogy ki mit tekint betegségnek, milyen megelőző és gyógyítási módszereket vetünk be egészségünk megőrzése és visszaállítása érdekében, milyen gyermekkori élményeink határozzák meg azt, hogy betegség esetén hogyan viselkedünk. Cikkünk is ebből a témakörből indult ki, s a jelenséget elsősorban társadalmi kontextusba helyezi.

Néhány évvel ezelőtt még nagyon misztikusan hangzott, napjainkra már több kutatás is igazolja a feltételezéseket: a születés élménye meghatározza az ember világgal való kapcsolatát. A születés ez első nagy élmény, az első nagy trauma, az első beavatás és az első olyan nagy lépés, amely után minden megváltozik a korábbiakhoz képest.