Mennyi beleszólásunk van életünk alakulásába, és mennyiben tehetnek az körülményeink az élethelyzetükről? Mennyiben múlik a siker a véletlenen? És hogyan függ össze mindez azzal, mennyire érezzük boldognak magunkat?

Jó lenne, ha minden változót ki lehetne szűrni, és laboratóriumi körülmények között lehetne vizsgálni egy módszer hatékonyságát. Van egy pont azonban, amikor viszont már annyi a sikertörténet, és annyi felől ajánlanak egy módszert, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni.  Aztán az ember szkeptikusan, vagy lelkesen elmegy, és megtanulja a módszert, majd saját magán is megtapasztalja annak eredményességét.

 Magyarországon a gyerekek 10-15 százaléka tanulásban akadályozott, ezért úgy vélem, ez egy mindenkor aktuális téma, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. Arról, hogy mit is jelent tulajdonképpen a tanulásban akadályozottság, hogyan ismerhető fel, és mi a helyes hozzáállás a pedagógusok illetve az iskola részéről, Dr. Papp Gabriellát, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának oktatóját kérdeztük.

 Az autizmus – és annak különböző formái – egyre gyakoribb kórképnek számítanak. Néhány évvel ezelőtt még alig hallottak róla valamit, most pedig  - itt most Angliáról beszélek elsősorban – szinte minden iskolában van egy olyan gyermek, akit autizmussal diagnosztizáltak.

Milyen is az, amikor a gyerekekkel együtt az egész család kezd külföldön új életet? 

Melyek a külföldön töltött évek előnyei a gyerekek szempontjából? 

Milyen kihívásokra számíthatunk, és hogyan oldjuk meg a felmerülő nehézségeket?

 Azzal, hogy órákat/napokat/heteket töltünk a megfelelő ajándék keresgélésével a kedves családtagunk/férjünk/feleségünk/barátunk számára, azt szeretnénk mutatni, hogy igenis törődünk a megajándékozottal, különleges figyelemben részesítjük az életét, a szeretett dolgait. Ugye, így van?

Az egészségpszichológia a lélektan azon területe, amely a betegségviselkedéssel, az egyének egészség-betegség felfogásával foglalkozik, és a klasszikus pszichológiai szemlélettel szemben nem a személyiségben lévő elakadásokra, hanem az egyénben lévő pozitív tulajdonságokra és erőforrásokra koncentrál. Olyan kérdéseket is érint például, hogy ki mit tekint betegségnek, milyen megelőző és gyógyítási módszereket vetünk be egészségünk megőrzése és visszaállítása érdekében, milyen gyermekkori élményeink határozzák meg azt, hogy betegség esetén hogyan viselkedünk. Cikkünk is ebből a témakörből indult ki, s a jelenséget elsősorban társadalmi kontextusba helyezi.

Néhány évvel ezelőtt még nagyon misztikusan hangzott, napjainkra már több kutatás is igazolja a feltételezéseket: a születés élménye meghatározza az ember világgal való kapcsolatát. A születés ez első nagy élmény, az első nagy trauma, az első beavatás és az első olyan nagy lépés, amely után minden megváltozik a korábbiakhoz képest.

A születés ideális esetben a magzat és persze az anya tempójának megfelelően történik. Ha ezt a természetes ritmust bármi megzavarja – oxitocin adagolásával sürgetik a fájásokat, megtiltják az anyának, hogy nyomjon amikor úgy érzi, fogóval húzzák ki a gyermeket – az stresszt okoz minden résztvevőnek.

Az egészségügy területén komoly háború zajlik. A holisztikus megközelítésű gyógyítási módokat (homeopátia, keleti gyógymódok) időről-időre megbélyegzik, az akadémikus orvoslás kizárólag kísérleti megközelítésű, materiális szemléletű módszereit éltetve.

A testvérek szétválasztása

Az örökbefogadási folyamatba bekerülő testvérek, testvérsorok egyben tartása, a családból való kiemelésen és a többi traumatikus eseményeken és veszteségeken átvergődött, végre rendeződni látszó helyzetű gyermekek együttes örökbe adása szakmai alapszabály.

 Temple Grandin neve már valószínűleg ismerősen cseng. Film készült az életéről, most pedig ezt a videót szeretném minden kedves Olvasó figyelmébe ajánlani.

 Az egészségpszichológia a lélektan azon területe, amely a betegségviselkedéssel, az egyének egészség-betegség felfogásával foglalkozik, és a klasszikus pszichológiai szemlélettel szemben nem a személyiségben lévő elakadásokra, hanem az egyénben lévő pozitív tulajdonságokra és erőforrásokra koncentrál. Olyan kérdéseket is érint például, hogy ki mit tekint betegségnek, milyen megelőző és gyógyítási módszereket vetünk be egészségünk megőrzése és visszaállítása érdekében, milyen gyermekkori élményeink határozzák meg azt, hogy betegség esetén hogyan viselkedünk. Cikkünk is ebből a témakörből indult ki, s a jelenséget elsősorban társadalmi kontextusba helyezi.

A serdülőkort gyakran hívják „terhelt” időszaknak, aminek több szempontból is megvan a létjogosultsága. Érzelmileg, szellemileg és testileg is óriási terhek alatt nyög a kamasz, hiszen gyakorlatilag újjá kell születnie. A teste hatalmas átalakuláson megy át, tombolnak a hormonjai, ébred a szexualitása és a pszichoszociális fejlődésében is fordulóponthoz érkezik.

 Kezdetben volt a NŐ és a FÉRFI. Az egyikből született a másik. Együtt éltek, boldogan, békés környezet vette őket körül. Nem volt jó és rossz, nem volt alá- és fölérendeltség, nem volt múlt, megcsalás, megaláztatás, önzőség, manipulálás. Csak a jelen, a jólét, az egyenlőség, a bűntelenség, számíthattak egymásra. Aztán a nő egy végzetes bűnt követett el: nem tudott ellenállni a csábításnak, a mindent tudás csábításának. Kiűzettek a Paradicsomból. Megtapasztalták a különbözőséget, a rosszat, a haragot, a bűnösség mardosó érzését. Életük megváltozott, a gondtalanságból mindennapi küzdés lett. De hittek. Hittek Istenben és a megbocsátásban, hittek a másikban, egymásban, önmagukban. És együtt maradtak, a bajban is boldogságban, egymásra támaszkodva.

A tragédiák és/vagy más jellegű felkavaró élmények után jelentkező pszichés zavarodottság nagyon nehezen nyakon csíphető kórkép, hiszen nem ritkán előfordul, hogy hónapokkal az eset után jelentkeznek a tünetek (ezért nevezik trauma utáni, azaz poszttraumás stressznek). Tovább nehezíti a felismerést és kezelést, hogy a beteg nem ritkán nem akar tudomást venni saját rossz közérzetéről, mert legszívesebben már elfelejtkezne a rossz élményről.

 Az oldalon már korábban is volt szó az internetről, hiszen akár tetszik, akár nem, szorosan kapcsolódik világunkhoz, az életünkhöz. Mára általánossá vált, hogy egyes termékeket ott vásárolunk, én például előszeretettel ott veszem meg a könyveket, de kapcsolattartásra is megfelelő. A legtöbb internetes oldalt már nemcsak a cím beütésével lehet elérni, hanem a nekünk tetsző dolgokat megjelölhetjük a közösségi média segítségével. 

 Tudjuk, hogy az emberi psziché működésének léteznek olyan zugai, amelyek olykor kellemetlenül váratlan módon fedik fel magukat egy-egy nyelvbotlás ruhájába bújva.