=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Mennyire hat ránk az, amit látunk?
KOROM ANDREA
KOROM ANDREA
- 2017. 03. 08. 15:44

ököl.jpg

 Agresszió. Mi is az az agresszió? Kinek mit jelent? Kire mondjuk azt, hogy agresszív? És pontosan mit értünk alatta? Nehezen megválaszolható kérdések, de az általánosan elfogadott vélemény az, hogy az agresszió nem más, mint mások szándékos fizikai vagy verbális bántalmazása, tárgyak elpusztítása. A hangsúly tehát a szándékosságon van. Manapság rengeteg agresszió van a környezetünkben, és az egyént is rengeteg inger éri különböző modellek által. Bizonyos esetekben súlyos következményei is lehetnek, ha az egyén nem képes a valóságot és a látott mintát szétválasztani. És ezt néhány kutatás is alátámasztja.

 Bandura, Ross és Ross 1961-ben végzett el egy kísérletet, mely a filmek által közvetített utánzást vizsgálta. A kísérletet kiváltó ok egy 1961-es március elsejei eset volt. Egy fiatal fiút társai súlyosan bántottak, méghozzá oly módon, ahogy azt előző este látták a James Dean filmben. A kísérlet lényege a következő volt: meg szerették volna határozni, hogy a film által közvetített agresszív modellek milyen mértékben szerepelhetnek az utánzáson alapuló agresszív viselkedés forrásaiként. 

A Stanford Egyetem óvodájából választottak ki 96 gyermeket, 48 fiút, 48 lányt. Az életkoruk átlagosan 52 hónap volt.

A bemutatott modell egy felnőtt férfi és egy felnőtt nő – mind az éles szituációban, mind pedig a filmben. A kísérleti személyeket 3 kísérleti csoportba osztották, valamint volt egy kontrollcsoport is. Az I. csoport az élethelyzetben előforduló agressziót figyelte meg.  A II. csoport egy filmet nézett meg, melyben ugyanaz a két modell agresszív viselkedést alakított. A III. csoport egy agresszív figurákat ábrázoló rajzfilmet látott. A IV. csoport volt a kontrollcsoport. Az utánzásos eredetű és nem utánzásos eredetű agressziót vizsgálták a modell távollétében, teljesen más elrendezésben. A kontrollcsoport természetesen nem látott semmit.
 
Tehát a kontrollcsoporton kívül mindhárom csoport látott egy modellt, melyben agresszív cselekedeteket mutattak be. A modell fakalapáccsal ütlegelte egy Bobó-baba fejét, ráült, az orrát verte, feldobta a levegőbe és végig rugdalta a szobán. Valamint még agresszív kifejezéseket is hallatott közben. A kísérleti személyeket az óvodától távolabb, egy másik épületben egy vizsgálták. Az utánzás útján megtanult agresszió nagysága akkor válhat nyilvánvalóvá, amikor a gyermeket későbbi alkalommal agresszióra buzdítják. Ezért a kísérleti személyeket frusztrációs hatásnak tették ki, mielőtt a vizsgálószobába vitték volna őket. Csábító játékokat tettek eléjük, azonban megtiltották a velük való játszást. Ezután bementek a szobába.
 
A vizsgálószobában rengeteg játék volt – agresszív és nem agresszív játékok is természetesen. Egy-egy gyermek 20 percet volt a szobában, és ez idő alatt viselkedését előre meghatározott kategóriák szerint kódolták a megfigyelők, akik egy detektív tükör mögött voltak. A következő eredményeket kapták: az összes agresszió az eleven szituációban átlagosan 83 volt, a filmfelvételben 92, a rajzfilmfelvételben 99, a kontrollcsoportban pedig 54.
 
Tehát kirajzolódik, hogy az agresszív modellek látványa fokozza annak valószínűségét, hogy a kísérleti személyek agresszív módon viselkedjenek, agresszióra buzdítván őket. A kísérleti csoportok azonban nem különböznek egymástól.
Az agresszív viselkedésre, valamint az agresszív viselkedés megtanulására nagy hatással van a nem. A kisfiúk agresszívabbak voltak általában, mint a kislányok, többet lövöldöztek és nagyobb számú nem utánzásos eredetű agressziót mutattak. A kislányok szívesebben üldögéltek a babán, de nem ütögették azt.
 
Ez a kísérlet viszonylag régen, 1961-ben zajlódott le. Felmerül a kérdés, hogy manapság a gyermekeket érő hatások mekkorák a különféle agresszív modellek esetén. 
 
Mára elég általános szórakozási formává, hasznos időeltöltéssé váltak a videojátékok. Rengeteg gyermek és fiatal tölti ezzel a szabadidejét. Születtek kutatások e téren is. Laurent Begure és Youssef Hassan – a grenoble-i Pierre Mendes – France Egyetem munkatársai, valamint Michael Scharkow – a német Hohenheimi Egyetem szakértője vizsgálódást kezdeményeztek azzal kapcsolatban, hogy az erőszakos videojátékok személyiségre gyakorolt negatív hatása felhalmozódik-e az idő elteltével. A tanulmány rávilágít, hogy azoknak, akik 3 napon át játszottak agresszív videojátékokkal, fokozódott az ellenséges magatartásuk. A tanulmány egyik társszerzője, Brad Brushman szerint: „A videojátékot a cigarettához tudnánk hasonítani, amiből egy szál ugyan még nem okoz tüdőrákot, de a heteken, hónapokon vagy akár éveken át tartó használat halmozza a következmények előfordulásának esélyét.”. A felmérésben 70 egyetemista vett részt, és Franciaországban végezték el. Egy 3 napos teszten vettek részt, és úgy tudták, hogy a videojátékok fényerejének a látásra gyakorolt hatását vizsgálják csupán. Két csoport volt, ezeket teljesen véletlenszerűen hozták létre. Az egyik csoport erőszakos játékokat kapott, a másik csoport pedig nem erőszakos, alapvetően sport alapú játékokat kapott.

Minden egyes nap után volt egy feladat, amin keresztül felmérték, hogy mennyire ellenséges a viselkedésük. A következő volt a dolguk: elmeséltek nekik egy történetet, és arra kérték őket, hogy mondjanak 20 olyan dolgot, amit a továbbiakban a főszereplő mondani vagy tenni fog. Az egyik történetben például egy nagy anyagi kárral járó koccanásos balesetet ismertettek. Ezután részt vettek a fiatalok egy agressziót és reakcióidőt egyszerre mérő teszten is. Itt azt mondták, hogy egy láthatatlan ellenféllel kell versenyezni, hogy ki válaszol elsőként egy képernyőn megjelenő jelre. A vesztes pedig egy fejhallgatón keresztül kellemetlen hangot fog hallani, és annak hosszát és hangerejét a győztes fogja meghatározni. Az eredmények alapján, azok, akik agresszív játékokkal játszottak sokkal ellenségesebben viselkedtek, és az általuk kitalált történetben a főhős sokkal többször nyilvánult meg agresszívebben, sokkal inkább kerültek erőszakos helyzetekbe. 
 
Jól látható tehát a fenti két kísérletből is, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a gyermekeink, a fiatalok mit látnak, és mit tapasztalnak. Fontos a megfelelő modell kiválasztása, és az, hogyha a gyermek egy agresszív modellel találja szembe magát, akkor képes legyen a látottak és a valóság között különbséget tenni. Gondoljuk csak a Tom és Jerry c. rajzfilmre, ahol Jerry-t az egyik pillanatban kilapítják, a másikban pedig már szaladgál. Nyilván mindenki tudja, hogy ez a valóságban nem így működik, de nem biztos, hogy ezt egy gyermek is fel tudja mérni. Oda kell tehát figyelni, hogy milyen modellt állítunk az emberek elé, ugyanis súlyos következményei lehetnek a nem jól kiválasztottnak. Gondoljunk csak a cikk elején leírt 1961-es esetre, ahol fiatal fiúk bántalmazták társukat az előző esti film hatására.
 
 
Forrás: Bandura, A. – Ross, D. – Ross, S. A. 1981, Film által közvetített agresszív modellek utánzása. In: Hunyady György (szerk.): Szociálpszichológiai. Gondolat Kiadó, Bp. 515-525. 
www.natursziget.com

A blogbejegyzést KOROM ANDREA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK