Ranschburg (2010) idézete egy 1995-ben készített reprezentatív vizsgálatnak az eredményeit, amelyben a résztvevő 16 éves személyek 70% már dohányzott legalább egyszer.

A korosztály 30%-a rendszeres dohányos volt. A megkérdezettek 90%-a már ívott alkoholt, illetve 30% már több mint 20 alkalommal fogyasztott szeszes italt. Paksi (2007) ismertetett egy 2001-es és egy 2003-as vizsgálatot, amelyek 18-53 éves korosztályok droghasználati szokásait vizsgálták. Az eredmények alapján a fent említett korosztályból 7,5% fogyasztott valamilyen illegális kábítószert, míg ez a szám 2003-ra 11,1%-ra nőtt. Eredményeik szerint 2001-ben a felhasználok egy harmada már 17 éves kora előtt kipróbált valamilyen bódító szert, míg 2003-ba már 2/5-ük. A legelterjedtebb illegális tudat-módosítok csökkenő sorrendben: marihuána 16,7 (az előbbi szám a prevalencia értéket jelöli), ecstasy 5,3, amfetamin 4,3, LSD 2,9, kokain 1,3, egyéb ópiátok 0,7, heroin 0,6, egyéb drogok 0,5, crack (ez a kokain egyik fajtája) 0,5. A kutatók az eredményeiket összevetették Ranschburg (2010) által idézet 1995 évi kutatással. Ez alapján jelentősebb növekedés volt tapasztalható a marihuána, LSD, amfetamin, ecstasy esetében az ezredfordulóig. Utána már csak a marihuána fogyasztás nőt drasztikusan.

Más kutatások az itthoni drogérintettséget hasonlították össze a többi európai országéval. Paksi (2007) szerint a magyar népesség a marihuána érintettsége 10%, amivel 14 európai ország közül a harmadik legkevésbé fertőzött országnak számítunk. Az ecstasy, az amfetamin és az LSD előfordulása alapján hazánk a középmezőnybe található. Továbbá itthon az ecstasy és a kokain elterjedtsége kisebb, mint a többi európai országban. A szerző szerint a kannabis fogyasztási piramisa szignifikánsan meredekebb, mint a kontinens többi állama esetén, illetve a folyamatos fogyasztási ráta magasabb, mint a többi országban. Ebből az következik, hogy azok a magyar felhasználók, akik már egyszer kipróbáltak valamilyen szert, azok nagyobb valószínűséggel ismétlik meg ezt a tevékenységet, mint más európai fogyasztók. E mögött az állhat a kutatók szerint, hogy itthon 90-es évektől kezdődően lehetet viszonylag könnyen kábítószerhez hozzájutni, vagyis nálunk a szerhasználtnak rövidebb a múltja, azaz a fiatalok többsége 1990-2000 közötti időszakban fogyasztott először kábítószert. Ezzel szemben Nyugat Európában már korábban hozzá lehetett jutni ezekhez, vagyis a fiatalok nem ebben az időintervallumban próbálták ki ezeket, hanem már korábban.

Gerevich (1997, idézi Demetrovics, 2007, 313. o.) szerint a korai pszichoanalitikus elméletek szerint a drogfogyasztás egy örömszerző tevékenység, ami legtöbbször az oralitáshoz köthető. Wurmser (1974, idézi Demetrovics, 2007, 313. o.) szerint a drog hatására a személyek egy regresszív állapotba kerülnek, amelynek során korábban elfojtott nárcisztikus vágyaikat kielégíthetik. Más pszichoanalitikusok ezzel szemben a szerhasználatot egy sajátos elhárító mechanizmusként értelmezték. Ez alapján Glover (1932, idézi Demetrovics, 2007, 314. o.) szerint a fogyasztó kivetíti saját konfliktusait a drogra és ezzel próbálja megvédeni magát az énjének a széteséstől. Az ujjbab elméletek a drogfogyasztást egy ön-gyógyszerezési folyamatnak fogják fel. Khantzian (1985, idézi Demetrovics, 2007, 318. o.) szerint a drog fogyasztás egy tudattalan választás eredménye, melynek az a célja, hogy a megoldhatatlannak tűnő problémákat kezelni tudja az én. Továbbá az egyes drogok, mint az ópiátok képesek csökkenteni az agressziót (ennek pszichofarmakológiai okai vannak). A szerző szerint az ezeket a szereket használókra nagyfokú agresszió jellemző, vagyis az ópiumfogyasztás képesé teszi az egyént, hogy a belső pszichológiai dezorganizációit orvosolni tudja. Szerinte ez a folyamat az összes többi szernél is megfigyelhető, vagyis a drogokat a használók azért fogyasztják, hogy belső pszichológiai problémáikat enyhítsék.

Ranschburg (2010) szerint a droghasználat a személyiség fejlődésre legerőteljesebben a serdülő és a fiatal felnőtt korban képes hatni, mivel ehhez az életkorhoz köthető a felnőtté válás, ami egyébként is egy krízist jelent a személy számára. Az ezzel való könnyebb megküzdést segíti a szerhasználat, viszont az ettől kialakuló függőség együtt jár az agresszió növekedésével, amitől az egyén könnyen kriminalizálódik. Ennek az oka, hogy anyaghasználat megbontja a normális pszichológiai fejlődést, aminek hatására az egyén azt fogja elsajátítani, hogy a problémákat egyedül erőszakos módon lehet elintézni. Ezek hatására gyakran kerülnek konfliktusba az iskolában, így az átlagnál hamarabb hagyják abba tanulmányaikat. Emellett gyakorivá válnak az összeütközések a családtagokkal, illetve barátokkal, ettől a szerhasználó elköltözik otthonról, illetve új baráti társaságba kerül, vagyis a személy társas identitása megváltozik. A rendszeres szerhasználat gyakran együtt jár depresszióval, illetve növekszik a szorongás szintje, ami több esetben öngyilkossághoz vezet.

 

Hollósy-Vadász Gábor