=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Mindfulness, OCD, BPD, Depresszió
Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor
- 2017. 07. 20. 15:18

borderline-personality-disorder-jpg-5970ad7182669.jpg

Korábbi írásomban általánosan mutattam be a mindfulness terápiákat és a működésüket. Ebben az írásomban leszűkítem és speciálisan azzal foglalkozok a mindefulness terápia mennyire eredményes OCD, BPD és a depresszió kezelésében.

Hertenstein és munkatársai (2012) az MBCT terápia hatását vizsgálta az OCD-re (obsessive-compulsive disorder; magyarul /obszesszív- kompulzív/ rögeszmés-kényszeres zavar). A kutatásban 12 OCD-s beteg vett részt, akiket MBCT terápiával kezeltek, majd két héttel később a kutatók egy félig strukturált interjút készítettek a páciensekkel. Az eredmények szerint a nyolc hetes terápia végére 8 beteg tünetei jelentősen csökkentek, így aktívabban élték mindennapjaikat, ritkábban keletkeztek negatív érzelmeik, javult az emocionális kiegyensúlyozottságuk, valamint ritkábban ébredtek fel éjszaka. 4 beteg állapota változatlan maradt, a kétéves után-követési időszakban. Az MBCT védő faktornak is bizonyult, mivel ezeknél a betegeknél nem alakult ki az OCD-re jellemző major depresszió. Ennek hátterében az állhat, amit a betegek a riportok során említettek, miszerint ha rájuk tört egy kényszerítő gondolat (egy ötlet, ami azt sugallja az egyénnek, hogy valamit meg kell tennie, különben baj történik), akkor a betegek elkezdték alkalmazni azt a légzési technikát, amit a terápia során tanultak, így sikeresen megakadályozták, hogy a kényszerítő gondolat szerint szükséges cselekedetet végre kelljen hajtaniuk

Sachse, Keville és Feigenbaum (2010) a MBCT hatását vizsgálták borderline personality disorderrel (röviden BPD; magyarul borderline személyiség zavar) küzdő betegek esetén. A betegség jellemzője többek között, az instabil interperszonális kapcsolatok, a bizonytalan szelf érzet, és az érzelmi impulzivitás. Eredményeik alapján a nyolc hetes terápia végére a betegeknek megerősödött a figyelmi kontroll képessége. Ez különösen fontos, mivel BPD-s pácienseknek ez a képessége elmarad az egészségesekéhez képest, holott ez az alapja a kognitív rugalmasságnak, ami szintén sérült ennél a csoportnál. A javulás ellenére a betegek teljesítménye továbbra se érte el az egészségesekét.

Teasdale és munkatársai (2000) a MBCT hatását vizsgálták major depressziósokon. A vizsgálatukban a betegek egy részét MBCT-vel kezelték, más részüket TAU- val (treatment as usual; magyarul hagyományos kezelés). Eredményeik alapján a MBCT-vel kezelt betegek esetén csökkent annak a valószínűsége, hogy a depressziós epizód a későbbiek során visszatér, de csak akkor, ha a betegek már legalább kétszer átéltek depressziós epizódot. Náluk 37%-al csökkent a visszaeső beteg száma. Azok esetében, akik egyszer vagy kétszer éltek át depressziós szakaszt életükben, az MBCT hatástalannak bizonyult. E mögött az húzódik meg, hogy az MBCT azáltal bizonyul hatásosnak, hogy megszünteti a szelfre vonatkozó negatív gondolatokat. A kutatók szerint az MBCT-nek ez által egy megelőző hatása is van az újabb depressziós epizód kialakulásában azok esetében, akik legalább három alkalommal átéltek érzelmileg levert állapotot életük során, akik nem, azok esetében nincs a terápiának preventív hatása.

Ramel, Goldin, Carmona, és McQuaid (2004) a mindfulness hatását vizsgálták depressziósok és szorongók esetében, pontosabban azt kutatták, hogy az affektív zavarok, a diszfunkcionális attitűdök és a gondolkodás hogyan változik meg a MBSR terápia hatására. Hipotézisük szerint az előbbi két változó csökken, illetve az önmagukról való gondolkodás pozitív irányba fordul át. A feltételezésüket bizonyítja a regresszió elemzés, mely szerint a mindfulness önmagában az összvariancia 15%-t magyarázza. Továbbá a mindfulness terápiával kezelt személyek a házi feladatokat sokkal nagyobb valószínűséggel végrehajtották, mint a kontroll csoport tagjai. A mindfulness terápia végére, ami nyolc hétig tartott, a betegeknek csökkentek az affektív zavarból és depresszióból eredő tünetei, szorongásuk szintje és maladaptív gondolataik száma. E mögött az áll, hogy depresszió és szorongás gyakran együtt járnak, amit ez a kísérlet is igazolt, mert a kettő között korrelációt (r = 0,46) találtak a kutatók. A vizsgálati alanyok két harmada már korábban részt vett kognitív viselkedés terápián, mely célja a depresszió tüneteinek a csökkentése volt, továbbá a kísérleti személyek 57% százaléka vett részt korábban pszichoszomatikus kezelésen. Eredményeik szerint azok, aki már korábban részt vettek valamilyen kognitív terápián szignifikánsan kevesebb negatív gondolatról számoltak be a MBSR terápia végén, mint azok, akik korábban nem részesültek kognitív terápiában. Szerintem ez az eredmény bizonyítja Teasdale és munkatársai (2000) következtetéseit is, akik szerint a mindfulness terápia azok esetében hatásos, akik már legalább kétszer átestek depressziós epizódón.

Kuyken és munktarsai (2008) azt vizsgálták, hogy a MBCT terápiának van-e preventív hatása a depresszióval szemben. Összesen 123 vizsgálati személy vett részt a kutatásban, akik életük során már legalább háromszor átéltek depressziós epizódot, illetve antidepresszánsokat szedtek a vizsgálatot megelőző hat hónapban. Az MBCT hatására a betegek 75%-nál a kezelés végére el lehetett hagyni az antidepresszáns gyógyszerek használatát a tizenöt hónapos után-követési időszakban. Ezen kívül az MBCT-vel kezelt betegek 50%-a számolt be arról, hogy jól érzi magát a terápiát követő időszakban. Ez az arány a gyógyszeres kezelés esetén csak 40%. Az MBCT csökkentette a depresszióval együtt járó pszichoszomatikus tünetek megjelenésnek a valószínűségét. Ez viszont egy prediktív faktornak tekinthető, vagyis az MBCT terápia védőhatással bír a depresszió újabb megjelenésével szemben. A háttérben két különböző mechanizmus állhat a szerzők szerint, melyek közül az első, hogy a pácienseknek az MBCT hatására megnövekszik az öntudatossága, vagyis képesek lesznek arra, hogy érzékeljék a visszaesés tüneteit, így időben segítséget tudnak kérni. A második lehetséges ok, hogy kliens megtanulja, hogyan tudja használni a társas támogatást, vagyis a páciens a depressziós epizód alatt sem fogja megszakítani a szociális kapcsolatait, ami viszont a depresszió megjelenésben, illetve felerősödésben egy védő faktort jelent.

Willims (2008) szerint az emocionális problémákkal küszködőknek a legfontosabb feladata, hogy időben azonosítani tudják a maladaptív jeleket, melyek lehetnek gondolatok, érzések, testi tünetek, valamint cselekvéssorozatok is. A meditáció során a személyek megtanulják, hogyan lehetséges figyelmüket tartósan egyvalamire (pl. légzés) irányítani. Ezen kívül képesek lesznek a tárgyak közötti figyelmi váltásra (pl. egyik tárgyról egy másik tárgyra vált a figyelem), illetve a figyelmi szintek közötti cserére. Ezen gyakorlatok során a betegek elsajátítják az önmaguk észlelésének technikáját, mind exteroceptív, mind interoceptív és proprioceptív módon is. Így képessé válnak korán észlelni a maladaptív forgatókönyveik aktivizálódását, és így lehetővé válik számukra, hogy azok tényleges működésbe lépése előtt a helyzet értelmezéséhez másfajta sémát válasszanak.

 

Hollósy-Vadász Gábor

pszichológus

A blogbejegyzést Hollósy-Vadász Gábor pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK